Napóleon hadjárata: fordul a kocka

Az előző rész tartalmából: Napóleon agresszív előretörése komoly területi nyereségeket eredményez, azonban Bécs ostroma balul sül el. Itáliában Masséna várakozáson felüli eredményeket ér el, olyannyira, hogy a katonái már magyarul és horvátul is kezdenek megtanulni. Vajon ez képes ellensúlyozni, hogy a francia sereg színe-virága odaveszett, egy másik súlyos vereség pedig Hannover elvesztését eredményezte?

Aludtam párat a múltkori kudarcra, és átgondoltam, mit kellene tennem:

• Egy darabig aligha lesznek elit katonáim. Az ellenfeleknek azonban igen, szóval muszáj ráfeküdni arra, hogy egy stratégiailag megfelelő helyen magas szintű kaszárnyát húzzak fel. Ehhez sok fejlesztésre és pénzre lesz szükség.
• A lovasság fogyó eszköz, sokkal tudatosabban kellene használnom őket. A mostani lovassági taktikám az, hogy megpróbálom kiharcolni a csata elején a lovassági fölényt, majd megkerülöm az ellenfél szárnyát és levágom a tüzérségét. Ezzel az a probléma, hogy hacsak az ellenfél nem rohamozza meg ész nélkül a gyalogsági négyszögeimet, rengeteg lovast elvesztek a csatározásokban, ráadásul az ellenfél visszafordul és sortüzet lő beléjük, odavág a kartács, ha épp másra kell figyelnem... bár arra jó, hogy megossza az ellenfelet és szétziláljon egy koncentrált gyalogsági rohamot.
• Az osztrákoknak aligha van erejük nagy támadásra, ha pedig nem engedem, hogy összeszedjék magukat, nem is lesz!
• Vissza kell vágni a poroszoknak, különben elbízzák magukat.

És hogyan alakultak az események?

Napóleon hadjárata: fejjel a falnak

A harmadik koalíció fojtogató hurokként feszült Franciaország köré, amikor kezembe vettem az irányítást, hogy meglássuk, mennyire rozsdásodtak be Total War hadvezéri képességeim. Eddigi legnagyobb számítógépes játékbeli sikeremnek azt tartom, hogy Medieval II-ben very hard-very hard beállításokkal megnyertem a fő hadjáratot a német-római birodalommal úgy, hogy szó szerint folyamatosan minden irányba hadakoznom kellett.

Itt nem annyira kegyetlenek a körülmények: a koalíció összeállt, viszont nagyon jó tábornokok felett rendelkezem. Az mindenesetre rögtön látszott a térkép áttekintéséből, hogy nagy fejlesztésekre most nem lesz pénz, amit csak lehet, kereskedőhajókra és katonákra kell költenem.

Franciaország hadban áll Angliával, Oroszországgal, Ausztriával, Svédországgal, Nápollyal, Portugáliával és Szicíliával - lehet, hogy kimaradt egy-két kisebb állam. Cserébe szövetségesek vagyunk Spanyolországgal és néhány kis német állammal, Svájccal, Batáviával és Lombardiával. Vagyis van egy "puffer" a francia területek körül, amelyeken keresztül akadálytalanul el tudom érni a szárazföldi ellenfeleket.

Következzenek a hadműveletek 1805 január elejétől kezdve!

Leteszem a garast: Ninth Age csatajelentések és benyomások (1.)

Végre alkalmam nyílt a barátaimmal egy nagyobb szabású játszós alkalomra, amikor kipróbáltuk a The Ninth Age szabályrendszer aktuális verzióját. Erről írom most meg a benyomásaimat.

Gáborral egy tanulómeccs jellegű, 3000 pontos összecsapásban egyeztünk meg. Tudtam, hogy Tomb Kingeket fog hozni, de végül inkább egy általánosabb listát próbáltam írni, amely nem is túl bonyolult, de kipróbálok vele néhány újdonságot. Mivel már a WHFB szabályrendszerben is kísérleteztem a közelharcos koncepcióval törpéim számára (és minden ilyen kísérletemnél irgalmatlanul elverték rajtam a port), kíváncsi voltam, hogy most, ebben a szigorúbban szabályozott rendszerben mire megyek egy hasonlóan közelharcra orientált sereggel.

Az Abszolút Pontos Csataszimulátor

A youtube-on mászkálva felfigyeltem egy érdekesnek mondható indie játékkezdeményre (ez a helyes kifejezés, a játék ugyanis még pre-alfa állapotban van). Az indie fejlesztők igencsak kreatívak tudnak lenni és olyan dolgokat találhatnak ki, amelyeket most már az AAA kategóriás címeket fejlesztő cégek sem hagyhatnak figyelmen kívül (lásd a mesét Notchról, a Minecraftról, a Microsoftról és 2,5 milliárd dollárról, és a túlélőjátékok részben innen is eredő népszerűségét, ami aztán oda vezetett, hogy a Far Cry legutóbbi epizódjában is szerepet kapott a gyűjtögetés-kraftolgatás).

Amiről most írok pár sort, az nem ebbe a zsánerbe tartozik, hanem igazából a saját kategóriáját hozza létre. Íme egy rövid ajánló a Totally Accurate Battle Simulatorról!

Néhány terv a nyárra

Néha kifejezetten szeretem magamat nyomás alá helyezni. Ugyanis halogató típus vagyok, és rájöttem, hogy ha több embernek is előre elmondom, miket tervezek, akkor utána már csak az arcvesztés elkerülése végett is motiváltabb vagyok arra, hogy ténylegesen meg is csináljam az adott dolgot. Ez most kocsivásárlásnál jött jól: már két éve mondogattam magamban, hogy kellene, ja, tényleg jól jönne, most már istenuccse veszek egy autót, stb. Végül ezzel a módszerrel sikerült ezt megoldani, most éppen az új albi megkeresése kapcsán próbálom ki ezt az önkényszerítést, és itt, a blogon is írok egy tervezős posztot, hátha ez segít nekem összerakni a gondolataimat.

Ötletek eredmény kimatekozására

A hadijátékok, mint a legtöbb játék, akkor szórakoztatóak, ha mindkét félnek egyenlő esélye van a győzelemre. Így az eredmény optimális esetben a játéktudást tükrözi. Ezt a legtöbb rendszer maximált seregépítési pontszámmal oldja meg, illetve ha a seregek mégis egyenlőtlenek lennének, más módon kompenzálja a gyengébb felet (pl. neki előnyösebb állásból kell védenie az objektívákat).

Az Inkvizítor KOW-os fórumában felmerült egy gondolat, amelyen ötleteltem egy kicsit. A hozzászóló arra volt kíváncsi, hogy az 1505 pontos seregéből hogyan lehetne 1500 pontosat faragni. Én pedig azon gondolkodtam el, hogy miért ne lehetne kialakítani egy olyan rendszert, amelyben a fenti kérdés okafogyottá válik, ugyanis a rendszer:

• Szabadságot ad a játékosoknak, hogy akkora sereget építsenek, amekkorát tudnak vagy szeretnének;
• A csata végén a pontszámítás azonban kiegyenlítené az esetleges különbségeket.

Nézzünk egy példát. Anna és Berci játszanak valamilyen pontszámításon, pontértékeken alapuló rendszerben (tehát nem Age of Sigmart :P). Anna serege felpakoláskor 1000 pont, Bercié 2000 pont értékű. Mire véget ér a csata, Anna leütött 500 pontnyi egységet ellenfelétől, míg ő 700 pontnyi figurát veszített. Ki a jobb játékos kettejük közül, ki győzött?

Erre azt találtam ki, hogy valami hasonló képletet lehetne alkalmazni:

eredményesség=(E/S)×(L/E)

ahol E az ellenfél seregének kiinduláskori pontértéke,

S a saját sereg kiinduláskori pontértéke,

L pedig az ellenféltől levett egységek/figurák pontértéke

Aztán még gondolkodtam egy kicsit és rájöttem, hogy a fenti képlet egyszerűsíthető E-vel, vagyis a játékos hatékonyságát ki lehet számolni azzal, hogy a saját pontjaihoz képest mennyi pontot szerzett az ellenféltől. Szóval, ha még érvényes a matek érettségim*, akkor a fantasztikus képlet mindössze annyi lett, hogy

eredményesség=L/S

Azaz a fenti példában Anna eredményessége 500/1000=0,5, Bercié pedig 700/2000=0,35. Vagyis Anna nyert, mivel kisebb seregével arányosan nagyobb kárt okozott, mint ellenfele.

Ennek a számításnak nyilván van egy csomó hátulütője, például kis pontkülönbségeknél gyakorlatilag értelmetlenné válik a használata, viszont talán vannak olyan esetek, amelyekben hasznos lehet ez vagy valamilyen kifinomultabb, átgondoltabb változata.

*Ha tévedtem, akkor szóljatok kommentben. Bekészítettem egy sarkot, ahova el tudok bújni és újra meg tudom oldani a sárga csíkos feladatgyűjteményt.

Benyomások Az ébredő erőről

Roccia barátom körülnézett az életében, és mivel a feleségén kívül mindenhol csak kockákat talált, összeszedte őket egy nagy közös Star Wars-nézésre. Pénteken este mentünk el testületileg megnézni az új filmet, magyarul, 3D-ben, és gondoltam, írok pár sort  - szigorúan rontócmentesen - az első benyomásaimról. Előrebocsátva, hogy a teljes élményhez valószínűleg meg kellene nézni angolul is.

Kedvelem a Star Wars-t, hogyne kedvelném, mondjuk a történethez talán kicsit más a viszonyom, mint a többségnek, mert a Galaktika sorozatában megjelent novellizációkat olvastam el először, kiskölökként, és utána láttam a felújított változatokat a moziban. Úgyhogy nekem sok jelenet máshogy rögzült, mert először elképzeltem, és csak utána rakódott rá a filmbeli látvány. És mivel 12 évesen már elkezdtem másféle sci-fit is olvasni, hamar a helyére raktam a Star Wars-t is, mert hát valljuk be őszintén, Lucas meséjének történet szinten esélye sincs egy Bradbury, Lem vagy Clarke gondolatisága ellen. Ennek az most a jelentősége, hogy nem volt semmi különösebb elvárásom a történettel kapcsolatban, amikor beültem a moziba, csak élvezni szerettem volna egy jó filmet.