A világ 1:72 méretben

Kitöröltem néhány olyan bejegyzést, amelyeket nem éreztem megtartásra érdemesnek. Szeretnék új életet lehelni a blogba, és ha minden igaz, akkor ehhez a makettezés - egész pontosan: figurák festése - lesz a legfontosabb tartalom.

Tavaly tavasszal, egy unalmasnak induló budapesti hétvégén találtam ki, hogy vissza kellene térni ehhez a hobbihoz. Némi információgyűjtés után elmentem a Gyáli úton található játék- és makettboltba, ahol beszereztem az Italeri Napóleon kori francia gyalogságát. Utóbb ugyaninnen szert tettem Zvezda lengyel ulánusokra és francia vezérkarra is, a festésüket pedig javarészt Revell, kisebb részben Humbrol zománcfestékekkel (ugye ez az enamel?) oldottam meg.

Közben természetesen folytattam az internet bújását, megismertem azt, mások hogyan festenek figurákat, és végül néhány dolog annyira megmozgatta a fantáziámat, hogy új projektbe kezdtem miatta. Alapvetően a XVIII-XIX. századi vonalharcászat érdekel most, és a napóleoni időszakot kissé pihentetve visszaléptem száz évet az időben, hogy a Zvezda figuráival életre keltsem a nagy északi háború seregeit. A festéshez akrilt használok, kiélvezve a hígítás és színkeverés előnyeit.

Egyelőre a következő dobozokat tudtam megvenni:

• svéd dragonyosok. Őket már el is kezdtem festeni, hagyományosan a legmagasabb rendfokozatú figurákkal kezdve. A tiszt, a zászlós és a zenész már majdnem készen van, a lovaikat gyakorlatilag csak lakkozni kell majd. A legénység is úton van, két emberen már 3 szín van és a lovukat is elkezdtem.
• svéd gyalogság.
• orosz tüzérség.
• orosz gyalogság.

Az a tervem, hogy a gyalogosokat 3 fős rajokban, a lovasokat párosával, a tüzéreket ágyúnként alkalmas számú katonával fogom talpalni. (A parancsnokság minden fegyvernemnél kivétel: a gyalogosoknál a tiszt, az őrmester, a zászlóvivő és a dobos is ugyanarra a nagy talpra fog kerülni, a lovasoknál pedig a tiszt, a zászlós és a zenész.) Ha lesz még lendületem, azt sem tartom kizártnak, hogy írok vagy moddolok magamnak játékszabályokat. Mindenesetre egy esetleges játékra gondolva már raktam félre a hát körül néhány olyan, máskülönben hulladéknak minősülő tárgyat, amit kis ügyességgel át lehet majd alakítani terepelemekké.

A rövid távú tervem egyelőre e négy készlet szép kifestése. Sietni nem akarok, minden apró hibát ki fogok javítani a lakkozás előtt (igen, ezek a fiúk már védő lakkréteget is fognak kapni). Ha majd készen leszek velük, akkorra is lesz néhány ötletem:

• kiegészíteni a gyűjteményt, tehát venni egy doboz svéd tüzérséget és orosz dragonyosokat is.
• játszani a fegyvernemek arányával. Most az van a fejemben, hogy egy teljes hadtest állhatna 4 gyalogezredből, 2 dragonyosezredből és 1 ütegből. A változatosság miatt nem aggódok: a svédeknél kifestem az upplandi, a närke-värmlandi, a kalmari és mondjuk, némi elnézéssel a Västerbotten gyalogezredet (igaz, forrásom szerint utóbbiak karpust viseltek, de pszt). Az orosz sereg kellemesen változatos egyenruhákat tekintve, itt nem aggódom, hogy ne találnék szép alakulatokat.
• ha már ez is megvan és még mindig látok fantáziát ennek a seregnek a bővítésében, veszek egy doboz sztrelecet, a svédekhez pedig valamilyen szövetségest, mondjuk kozákokat vagy lengyel szárnyas huszárokat (utóbbiakat pláne akkor, ha festéssel konvertálhatók svéd nehézlovasokká, természetesen szárnyatlanul).

Ez még nagyon a jövő zenéje, de egyelőre van bennem lendület, élvezem a festést, a keresgélést-kutatgatást - majd elválik, mire lesz ez elég.

Kormányrúdnál

Komolyodik a helyzet a munkahelyen, úgyhogy lehet, hogy most egy ideig nem fogok csoportos edzésre járni. A kaliról már félig-meddig lemondtam, a kettlebellt viszont mindenképpen szeretném csinálni. A saját terv alapján vezetett edzésekhez vettem egy 12 kilós bellt, ma ki is próbáltam egy laza átmozgatással.

Talán jót fog tenni, ha egy kicsit összekaparom a gondolataimat.
Az alapvető célom az izomtömeg növelése, kiemelten a vállövnél. Ehhez a Kezdd el a kettlebellt! nyomásprogramját találtam ki, vagyis nekiállok a létráknak, illetve megpróbálom rendbe rakni az étkezésemet. Minden nap, illetve amikor nem férek hozzá kettlebellhez, GTG guggolásokat és fekvőtámaszokat csinálok. A guggolásokat a munkahelyen is próbálom fejleszteni: amikor csak eszembe jut, próbálok fél lábon leülni a székemre vagy felállni onnan.
A húzódzkodás itthoni megoldása sajnos kevés eséllyel kecsegtet, az albérletben nem fogom felszerelni a rudat. Viszont annak semmi akadálya, hogy akár minden nap lemenjek a céges konditerembe, és végezzek néhány húzódzkodást meg valami kiegészítő mozgást. Ez leírva egész jó ötletnek tűnik, már csak szurkolnom kell saját magamnak, hogy meg is tudjam valósítani.

A vízi sportok továbbra is talonban vannak, már nagyon várom a kajak kipróbálását. Apu kiváltotta a versenyengedélyt, úgyhogy a sárkányhajós csapattal remélhetőleg több versenyen is indulnak a nyáron, én pedig megyek majd szurkolni. :)

A másik, újra felfedezett hobbimról hamarosan egy fényképes posztot fogok kitenni, csak elemet kell vennem a - remélhetőleg nem véglegesen tönkrement - gépembe.

Kis februári helyzetjelentés

Bitang sok dolgom van mostanában (hagytam, hogy a fejemre nőjenek), úgyhogy kevés a blogolhatnékom. Drámai változás nem történt, max. annyi, hogy elvégeztettem a szemvizsgálatot és majd megyek műtétre. Remélem, jó lesz utána.

Olvasgattam mostanában:

Zacher - Mindennapi mérgeink: Megvettem, befaltam, nem bántam meg. Kicsit túlárazott, de igényes kiadvány, érdekes sztorikkal, amikből átjött az egyetemi toxikológiaelőadások hangulata. Nagyon nagy hatással volt rám Zacher Gábor szemlélete, hozzáállása - biztos, hogy ha valaha dolgozom majd kórházban, nem fogom szem elől téveszteni ezeket az elveket.

John Keegan: A hadviselés története: Vaskos és érdekesnek tűnő könyv, kikapcsolódásnak tökéletes.

Peter Mayle: Örökké Provence: Motoszkált bennem a kérdés, hogy lehet-e különösebb történet nélküli hangulatnovellákból élvezetes olvasmányt összerakni. Ez a könyv megadta a választ: lehet, ha a történeteket emberszeretet, jó kedély és bölcsesség hatja át. Nagyon jól esett a tél közepén a napsütéses Provence-ról olvasni, stresszoldónak is kiváló. Biztos, hogy nem ez volt az utolsó találkozásom az íróval.

Sportolgattam mostanában:


Kettlebell: véget ért a kezdő kurzus, és a héten ennek örömére súlyt növeltem. Eddig 16 kilóval swingeltem, 12 kilóval vállból nyomtam és ugyanennyivel snatcheltem. Mostantól 20 kiló lesz az alap swinges súly, 16 kiló a snatches és 12-16 közötti a katonai nyomáshoz való. Kis ügyességgel és odafigyeléssel hamarosan magam mögött hagyhatom a 16 kilónál kisebb súlyokat - persze elkapkodni sem akarom.

Kali: szerda reggelenként lelkesen elmegyek edzésre. Igazság szerint az érdemi gyakorláshoz még legalább egy alkalom kellene hetenként, de attól tartok, ez már marad így. Sőt, a szemműtéttel egyben kiírtam magam minden küzdősportról egész életemre (tehát gondolom nem vehetek részt olyan gyakorláson, ahol eltalálhat egy pofon), úgyhogy ezt a vonalat nem is fogom már erőltetni annyira.

Boulder: kitaláltam, hogy a pesti hétvégéken kipróbálhatnám ezt a sportot is. Ami infót eddig összeszedtem róla, az alapján jónak tűnik. Kérdés, vagyok-e elég erős hozzá.

Úszás: néha hiányzik, úgyhogy amikor már a szemem engedi, jó lenne úszni is. Ez esetleg a boulder alternatívája is lehet, ha az mégse jönne be.

A jó idő beköszöntével természetesen teperek majd a vízre Apuval, hogy kipróbáljuk a kajakot, kenuzzunk, illetve ha megtanulom irányítani a kajakot, akkor akár a Ráckevei-Dunán is bérelnék ilyen jószágot egy-egy túrához. Ha pedig a cég szervez vitorlázásoktatást a Balatonon, naná, hogy nem maradok le róla.

2012 elején

Nem tettem újévi fogadalmat, pedig forgattam a fejemben az ötletet, de ahogy végiggondoltam, mi fontos nekem mostanában, rájöttem, hogy a célok szubjektív volta miatt igen nehéz (illetve értelmetlen) lenne. Céljaim mindenesetre vannak, mégpedig:

1. Szakmai fejlődés: egyre jobban megfelelni a munkahelyemen az elvárásoknak, amit csak lehet, megismerni és megtanulni.

2. Általános szakmai fejlődés: frissen tartani a nem a törzskönyvezéshez kapcsolódó gyógyszerészeti ismereteimet és bepótolni azt, amit nem is tanultam meg rendesen. Egyre nagyobb kedvvel gondolok a tanulásra, igazi tudásszomjat érzek. Múlt héten beiratkoztam a Szabó Ervin könyvtárba, onnan is szeretnék jó könyveket kihozni. (Érdekes, hogy mostanában a fikció kevésbé érdekel, a sci-fi pedig szinte teljesen hidegen hagy. Furcsa.) A Zacher Gáborról szóló könyvet meg szeretném venni, illetve a Galenus kiadó dolgaiból is válogatnék. G.-nek köszönhetően éppen a minap rendeltem meg egy angol nyelvű gyógyszerfejlesztéses könyvet, remélem, jó lesz.

3. A fordítások folytatása, a színvonal emelése. 2011 - főleg az év első fele - nagyon sikeres volt, idén bele kell húznom, ha tartani akarom a szintet.

4. Szemműtét, lehetőleg legkésőbb áprilisban, hogy a nyarat már zavartalanul élvezhessem.

5. Edzések: a kettlebellt folytatom, ez garantált. Most olyan 65 kg vagyok, év végére szeretnék 70 közelébe jutni. Lehet, hogy merész cél, de fő az ambíció! Vannak ötleteim a kiegészítő mozgásra is, erről majd írok részletesen egy bejegyzést.

6. Emberi kapcsolatok fenntartása, javítása, peace, love, happiness, sunshine, reggae.

+1. Világbéke.

Wyrd bið ful ãræd - stresszcsökkentés angolszász módra

Wyrd bið ful ãræd! - kiált fel A vándor című költemény névtelen szerzője az angolszász időkből itt maradt sorokon. A Lord Uhtred-könyvekben ezt úgy fordította Sándor Zoltán, hogy "a végzet megkerülhetetlen", és ez jól is hangzik - úgy általában is jónak tartom a fordításait -, viszont netes olvasmányaim szerint kicsit pontatlan. Ha jól értettem, a wyrd a személlyel történő dolgok egymás utánisága, amit nem olyan magasztos dologként kell felfogni, mint a sorsot vagy a végzetet, hanem egyszerűen, mint tényt. Távol állnak tőlem a mindenféle istenségek, viszont egy ilyen képződmény - tulajdonképpen a véletlen hatalmának elismerése - létezése ellen nem tudok érveket felhozni.  Az igazán érdekes az, hogy amióta átfuttatom az agyamon ezt a mondatot nehéz döntéshelyzetek után, valahogy jobb szívvel tudom elfogadni az esetleg rossznak érzett vagy egyenesen annak bizonyuló döntéseimet is. Kicsit olyan, mintha felmenteném magamat az alól, hogy az elkövetett hibáimon rágódjak.

Érdekes, hogy az általam ismert ókori görög drámák is pontosan erről, a sors hatalmáról szólnak. Emlékszem, gimiben mennyire nem értettük, hogyan vallhatja valaki azt, hogy a végzetét nem tudja megkerülni és minden előre meg van írva (bár ez már inkább talán a kálvinizmus tanítása), ehhez képest most sokkal közelebb érzem magamhoz az ilyen nézeteket. Természetesen nem leszek pogány vagy táltos vagy wicca, nekem nem jönnek be a szellemekkel-angyalokkal társalgós cuccok sem, de még egy csúnya, gonosz materialista is kereshet valami testhezálló filozófiai rendszert, nem? :-)

Csak a rend kedvéért

Olyan jó bejegyzéseket tudok fejben írni, amikor már kikapcsoltam a gépet... most inkább csak azt foglalnám össze, amiről az október szólt. A munkahelyen új iroda, több feladat, több önállóság. A másik munkámban újabb kihívások, megoldandó problémák, aztán valahogy mindig kiköhögött sikeres befejezés. A szakképzésben  egy meglehetősen lehangoló előadáson vagyok túl - azért volt lehangoló, mert elég elkeserítően láttatta az előadó az ország helyzetét. Ilyenkor két érzés viaskodik bennem: az egyik a "lépjünk politikai pályára, és rakjunk rendbe mindent, amit mások elrontottak, hogy száz év múlva majd a galambok megtisztelhessék a szobromat", a másik pedig az, hogy "na ez az, amitől minél távolabb kell tartanom magamat". Az első érzés tettekre váltásának elég kicsi a valószínűsége, mivel egyrészt nem látok olyan erőt, ami mögé jó érzéssel oda tudnék állni, másrészt pedig semmi kedvem nincs fölfelé nyalni magamat egy párt ifjúság tagozatának szamárlétráján.

Inkább csinálok valami értelmeset szabadidőmben: olvasok és edzek. Olvasmányként most nagyon tetszett az Ender's Game (szándékosan nem a magyar címet írom, mert, bár jól cseng, úgy érzem, kevésbé illik a történethez, mint az eredeti), most pedig Morgantől a The Steel Remains van terítéken.

Morgantől nagyon féltem, a Takeshi Kovacs-történetek még magyarul sem könnyű olvasmányok (főleg az író sok kihagyással dolgozó technikájának köszönhetően, ami miatt sokszor csak a beszélgetésekből lehet kirakosgatni, mi történt két jelenet között), viszont a Steel jóval könnyebbnek bizonyul eddig, mint gondoltam.  Jóval könnyebb, mint a Windup Girl, ami sajnos, bevallom őszintén, nem is fogott meg annyira. Lehet, hogy utóbbiban már túl sok a négy nézőpontkarakter?

Mindenesetre feltett szándékom, hogy Morgan kiolvasása után is legyen angol olvasmányom. Jelölt van bőven, akár a Lord Uhtred-sorozat hatodik része, akár valami a XIII. kerületi könyvesboltból, mondjuk Le Guintől. Akkora bőségben sorakoznak ott a kiváló, magyarul egyáltalán nem vagy alig fellelhető sci-fik, hogy már el is felejtettem, mi mindenen akadt meg a szemem. Le Guinre, Miéville-re emlékszem tisztán.
Mindenesetre megpróbálok majd olyan könyvet venni, amiről írhatok az SFmagra. Oda most egy Szatmári Sándor-esszét tervezek, meglátjuk, mire lesz elég a kilenc napos szabadság.

Pár szó a sportról is: elkezdtem a céges konditermet is használni, megyek céges pingpongbajnokságra, és ha minden jól megy, ki fogom próbálni a kalit (szintén céges keretek közt, heti egy edzésen - legalább megismerem).

Indián nyár

Az időjárás alighanem most kárpótol minket a nedves, hűvös tavaszért. Tegnapelőtt Baján szandálban, rövidnadrágban sétáltam és így is melegem volt. A strandon aránylag sokan voltak kint, süttetni a hasukat a víz mellett, és a vízen is komoly mozgás volt.

Két hete voltam sárkányhajózni, és igaz, hogy remek sport, de nem ragadott meg annyira: nem élveztem, hogy ütemre, fejet leszegve evezzek, és ne legyen időm örülni annak, hogy a vízen vagyok. Ettől függetlenül jövő nyáron akár rendszeresebben is lemennék, csak egyelőre még nagyon nehéz volna nekem a rendes edzés.

Vége a próbaidőmnek, ujjé. Ez egy kis javulást jelent majd az anyagi helyzetemben is, most már kaphatok több béren kívüli juttatást is, pl. BKV-bérletet is.

Terveim: szeretnék beiratkozni a Szabó Ervinbe, illetve most már kicsit magasabb szintre emelni a társadalmi életemet. Barátokkal, ismerősökkel kellene találkozni, illetve Szegedre is visszahúz a szívem. Addig is, amíg erre sor kerülhet, szorgalmasan dolgozom (fő- és másodállásban is, szerencsére utóbbi is jól beindult az augusztusi pangás után), jó könyveket olvasok (ma vettem meg az Ender's Game-et, és szinte úgy tudom olvasni, mintha magyarul lenne - a másik szerzeményem Morgantől a The Steel Remains) és elszántan edzek.

Még egy kicsit a könyvekről: a Bookstation könyvesbolt egy kincsesbánya, ráadásul a Végjáték 2000 forintba, a Steel Remains (Mi lenne a magyar címe? Az acél marad? Megmarad az acél?) pedig 2500 forintba került - aligha hiszem, hogy magyar változatban ilyen olcsón megkaptam volna ezeket. És még mit néztem ki magamnak? Volt ott Le Guin-novelláskötet, Miéville-novelláskötet, illetve a boltosok felajánlották, hogy beszerzik a kívánságaimat. Nézzük csak, mennyibe kerül Lord Uhtred újabb kalandja... :) Aranyos volt, hogy amikor a listámon meglátta G.R.R Martin nevét és a Sandkings címet, a boltos lány megkérdezte, ez milyen könyve Martinnak - eddig mindenki csak a Trónok harcát kereste tőle.

Azt hiszem, komoly túlórázás lesz itt. Jó könyvek egy rakáson, közel a munkahelyemhez és olcsón - itt a végzetem, de mint tudjuk, a végzet megkerülhetetlen...