Néhány terv a nyárra

Néha kifejezetten szeretem magamat nyomás alá helyezni. Ugyanis halogató típus vagyok, és rájöttem, hogy ha több embernek is előre elmondom, miket tervezek, akkor utána már csak az arcvesztés elkerülése végett is motiváltabb vagyok arra, hogy ténylegesen meg is csináljam az adott dolgot. Ez most kocsivásárlásnál jött jól: már két éve mondogattam magamban, hogy kellene, ja, tényleg jól jönne, most már istenuccse veszek egy autót, stb. Végül ezzel a módszerrel sikerült ezt megoldani, most éppen az új albi megkeresése kapcsán próbálom ki ezt az önkényszerítést, és itt, a blogon is írok egy tervezős posztot, hátha ez segít nekem összerakni a gondolataimat.

Ötletek eredmény kimatekozására

A hadijátékok, mint a legtöbb játék, akkor szórakoztatóak, ha mindkét félnek egyenlő esélye van a győzelemre. Így az eredmény optimális esetben a játéktudást tükrözi. Ezt a legtöbb rendszer maximált seregépítési pontszámmal oldja meg, illetve ha a seregek mégis egyenlőtlenek lennének, más módon kompenzálja a gyengébb felet (pl. neki előnyösebb állásból kell védenie az objektívákat).

Az Inkvizítor KOW-os fórumában felmerült egy gondolat, amelyen ötleteltem egy kicsit. A hozzászóló arra volt kíváncsi, hogy az 1505 pontos seregéből hogyan lehetne 1500 pontosat faragni. Én pedig azon gondolkodtam el, hogy miért ne lehetne kialakítani egy olyan rendszert, amelyben a fenti kérdés okafogyottá válik, ugyanis a rendszer:

• Szabadságot ad a játékosoknak, hogy akkora sereget építsenek, amekkorát tudnak vagy szeretnének;
• A csata végén a pontszámítás azonban kiegyenlítené az esetleges különbségeket.

Nézzünk egy példát. Anna és Berci játszanak valamilyen pontszámításon, pontértékeken alapuló rendszerben (tehát nem Age of Sigmart :P). Anna serege felpakoláskor 1000 pont, Bercié 2000 pont értékű. Mire véget ér a csata, Anna leütött 500 pontnyi egységet ellenfelétől, míg ő 700 pontnyi figurát veszített. Ki a jobb játékos kettejük közül, ki győzött?

Erre azt találtam ki, hogy valami hasonló képletet lehetne alkalmazni:

eredményesség=(E/S)×(L/E)

ahol E az ellenfél seregének kiinduláskori pontértéke,

S a saját sereg kiinduláskori pontértéke,

L pedig az ellenféltől levett egységek/figurák pontértéke

Aztán még gondolkodtam egy kicsit és rájöttem, hogy a fenti képlet egyszerűsíthető E-vel, vagyis a játékos hatékonyságát ki lehet számolni azzal, hogy a saját pontjaihoz képest mennyi pontot szerzett az ellenféltől. Szóval, ha még érvényes a matek érettségim*, akkor a fantasztikus képlet mindössze annyi lett, hogy

eredményesség=L/S

Azaz a fenti példában Anna eredményessége 500/1000=0,5, Bercié pedig 700/2000=0,35. Vagyis Anna nyert, mivel kisebb seregével arányosan nagyobb kárt okozott, mint ellenfele.

Ennek a számításnak nyilván van egy csomó hátulütője, például kis pontkülönbségeknél gyakorlatilag értelmetlenné válik a használata, viszont talán vannak olyan esetek, amelyekben hasznos lehet ez vagy valamilyen kifinomultabb, átgondoltabb változata.

*Ha tévedtem, akkor szóljatok kommentben. Bekészítettem egy sarkot, ahova el tudok bújni és újra meg tudom oldani a sárga csíkos feladatgyűjteményt.

Benyomások Az ébredő erőről

Roccia barátom körülnézett az életében, és mivel a feleségén kívül mindenhol csak kockákat talált, összeszedte őket egy nagy közös Star Wars-nézésre. Pénteken este mentünk el testületileg megnézni az új filmet, magyarul, 3D-ben, és gondoltam, írok pár sort  - szigorúan rontócmentesen - az első benyomásaimról. Előrebocsátva, hogy a teljes élményhez valószínűleg meg kellene nézni angolul is.

Kedvelem a Star Wars-t, hogyne kedvelném, mondjuk a történethez talán kicsit más a viszonyom, mint a többségnek, mert a Galaktika sorozatában megjelent novellizációkat olvastam el először, kiskölökként, és utána láttam a felújított változatokat a moziban. Úgyhogy nekem sok jelenet máshogy rögzült, mert először elképzeltem, és csak utána rakódott rá a filmbeli látvány. És mivel 12 évesen már elkezdtem másféle sci-fit is olvasni, hamar a helyére raktam a Star Wars-t is, mert hát valljuk be őszintén, Lucas meséjének történet szinten esélye sincs egy Bradbury, Lem vagy Clarke gondolatisága ellen. Ennek az most a jelentősége, hogy nem volt semmi különösebb elvárásom a történettel kapcsolatban, amikor beültem a moziba, csak élvezni szerettem volna egy jó filmet.

Önkísérlet

Amikor befejeztem az egyetemet és hozzám vágták a hosszas küzdelem árán megszerzett papírokat, azt gondoltam, hogy hosszabb szünetet fogok tartani azelőtt, hogy valami új ismeret megszerzésébe fognék bele. Aztán három hónappal később beiratkoztam a szakképzésre (ami a bürokrácia és a szívatás olyan mélységeit ismertette meg velem, hogy azóta is csak húzom-halasztom az államvizsgát, de ez most lényegtelen).

Szóval valahonnan mindig elő tudom kaparni a tanulás iránti vágyamat. Ennek a legújabb megnyilvánulása az, hogy a Duolingón bogarászva nekiláttam a svéd kurzusnak. Kíváncsi vagyok, mit lehet elérni egy ilyen programmal egy olyan idegen nyelvvel, amelyet teljesen a nulláról kezdek.

A program amúgy szenzációs, olyan, mint egy játék: XP-t ad egy lecke teljesítéséért vagy átismétléséért, és folyamatosan az arcodba tolja, hogy elérted-e a magadnak kijelölt mennyiséget. Én napi 30 XP-t állítottam be magamnak, ami a "Serious" szint - ja hát kérem, máshogy nem látom sok értelmét.

A másik zsenialitás az, hogy úgy tanítja a nyelvet, mint ahogyan az anyanyelvünket tanultuk: rengeteg ismétléssel bevési a szavakat és a szerkezeteket, mindössze minimális nyelvtani magyarázatot ad a leckék fő részénél, amúgy meg hagyja, hogy a tanuló jöjjön rá, mi mit jelent és hogyan van. Eddig ez nagyon szimpatikus megközelítés.

Mindenesetre időnként írok majd arról, éppen hol tartok a tanulásban, a kísérlet vége pedig mindenképpen az lenne, hogy kiderüljön: meg tudok-e tanulni használható minőségben svédül ezzel a módszerrel? Bill Gates bebukta (mondjuk ő a franciával próbálkozott), itt az ideje, hogy legalább egy dologban lenyomjam őt.

A XVIII. századi seregek összerakása

Most, hogy végre újra dolgozom a XVIII. századi figuráimon, jó ötletnek találom végiggondolni, mit is szeretnék kihozni belőlük.

A múltkori posztban már bemutatott módon fogom talpalni a figurákat: 4×4 cm-es bázisokra 4 gyalogos vagy 2 lovas kerül. Egy egységet, amit magamban zászlóaljnak vagy svadronnak hívok, négy talp alkot. Tehát egy gyalogsági zászlóalj 16, a lovas svadron 8 figurát igényel.

Jelenleg a következő készleteim vannak:

Oroszok

2 doboz Zvezda gyalogság, azaz 86 figura. Ez elegendő 5 zászlóaljra, és még marad egy kis "felesleg" is, de egy harmadik doboz megvételével már 8 zászlóaljat tudnék kiállítani.

1 doboz tüzérség, ez öt löveget és már-már zavarba ejtően sok kezelőt biztosít, aminek bőségesen elegendőnek kell lennie. (Itt van egy kis ötletem: azt olvastam, hogy a poltavai csatában a Preobrazsenszkij gárdaezred is adott embereket a létszámproblémákkal küzdő tüzérek kisegítésére, úgyhogy lehet, hogy néhány figurát az ő egyenruhájukra kifestve megpróbálom feldobni az alakulatot. Azon is gondolkodtam, hogy a vontatólovak hajtója legyen-e civil ruhás.)

Úton van 2 doboz dragonyos, ami okoz egy kis fejtörést, hiszen egy dobozban 10 lovon ülő és 9 lóról szállt katona található. Az biztos, hogy a lovaglókból kijön két svadron - a legtisztább az lenne, ha beszereznék még két dobozt, és így a 40 lovas szétoszolhatna öt svadronra, illetve a rengeteg lóról szállt figurával is sok mindent kezdhetnék. A leginkább kézenfekvő, hogy alkossanak ők is egy zászlóaljat a gyalogsággal. Ha okosan rendezgetem a 18 figurát és a lovakat, akkor alighanem ki tudok hozni két zászlóaljat is.

Mindenesetre a realitásoknál maradva már csak napok kérdése, hogy minden fontos "hozzávaló" adott legyen egy kicsi orosz sereghez (7 zászlóalj gyalogság, 2 lovassági svadron és 5 löveg).

Svédek

1 doboz Zvezda gyalogság, azaz 43 figura, ami 2 zászlóaljat tesz ki. Ha veszek még egy dobozt, akkor ugyanúgy, mint az ellenfeleiknél, felkerekedik 5-re ez a szám.

1 doboz dragonyosom van, itt szinte mindegyik katona, összesen 15 fő lovon ül. Ez éppen egy híján két svadron, de egy kis kreativitással, rugalmassággal megoldható a helyzet.

Mindenképpen kelleni fog nekik egy doboz tüzérség és egy doboz gyalogság, illetve erősen gondolkodom a lovasok további erősítésén. Így érdekes ellentettje lehetne a mozgékony, agresszív, támadásra berendezkedő svéd sereg a nagyobb, de lomhább orosznak (és azt hiszem, a történelmi realitásokkal sem menne szembe ez a megközelítés).

Osztrákok

Ehhez megvannak a Revell figurák, most hirtelen össze se tudtam számolni, de ez már egy bevethető, kész sereg. A festésükkel egyelőre csak tapogatóztam, de ha egyszer ráérzek, akkor gyorsan fogok haladni a fehér egyenruhákkal. Sőt, nemrég találtam rá a Germania Figuren honlapjára, ahol a hétéves háborúhoz kínálnak az ígéreteik szerint fokozatosan bővülő számban osztrák és porosz csapatokat műgyantából. Ha beváltják ezeket az ígéreteket, sok konvertálástól kímélnek meg (pantallót viselő magyar ezredek, vértesek stb.). Egy baj van velük: egy maroknyi figurájuk kerül annyiba, mint egy teljes műanyag készlet.

Poroszok

Hozzájuk is van vagy 90 gyalogosom és két doboz huszárom. Egyelőre a negyedik helyen állnak a prioritások listáján, itt a HaT rengeteg extra gyalogost kínál, viszont a nehézlovasság és a tüzérség a jelek szerint a Germania nemes feladata lesz.

És ha ezek a seregek mind elkészülnének, akkor jönne csak a java: álmodoztam már kozákokról, oszmán-törökökről, britekről (a Redbox brit gyalogosai nagyon bejönnek), de ezt egyelőre nem ragoznám túl. Próbálok gátat vetni a telhetetlenségemnek és annak, hogy ezernyi dologgal foglalkozom egyszerre. A karcsúsítás és profiltisztítás mondjuk kezdődhetne azzal, hogy túladok a GW-s törpéimen, de egyelőre nem vitt rá a lélek, annak ellenére, hogy az elmúlt évben talán ha kétszer játszottam WHFB-t.

Egy zászlóaljra való orosz

Hosszú, sok gonddal súlyosbított időszak után végre ismét leültem a makettezőasztalhoz és dolgoztam az 1:72-es projektjeimen. Mivel augusztusban vettem két GW-s bemosót (Nuln Oil és Reikland Flesh), kezelésbe vettem a figuráimat. Még így is, hogy most tanulgatom a bemosást, sokkal jobb az eredmény, mint gondoltam.

Egyelőre a Preobrazsenszkij gárdaezred egy zászlóaljával készültem el. A második zászlóalj is a kaszárnyában van már, nemsokára ők is bevethető állapotba kerülnek.

Élőben szebbek, sajna még mindig bajlódom a fotózással...

Mint látható, négy gyalogos kerül egy 40×40 mm-es talpra, amelyre lovasból kettő fog férni. Mivel nincs elég parancsnoki figurám, úgy döntöttem, hogy minden ezrednek lesz egy olyan zászlóalja, amely az ezredlobogót hordozza, a többi meg jó lesz így. Két doboz orosz gyalogosom van, az 86 figura, vagyis két ezred 5 zászlóalja fog kijönni ebből a mennyiségből.

Nemsokára elkészül egy svadronra való svéd dragonyos is, szóval alakulnak lassacskán a dolgaim.

Az új vérellátóközpontról

Ezzel a bejegyzéssel egy kicsit el fogok térni a blog kialakult irányától, és most néhány gondolatot osztok meg. Talán panaszkodósnak fog hangzani a bejegyzés, de nem ez a szándékom.

Nagyjából 2007 óta járok vért adni több-kevesebb rendszerességgel, január végén sikerült betölteni az első véradói könyvecskémet. Abból a 15-ből csak egyszer voltam még a régi pesti munkahelyen, a többi mind a szegedi véradóállomáshoz kötődött. A szegedi véradó nagyjából olyan volt, mint a legtöbb egészségügyi intézmény ebben az országban: még a dicsőséges szocializmusban megcsinálták és azóta nemigen nyúltak hozzá. Szakmailag persze elégedett voltam velük, a munkatársaik valószínűleg álmukból felkeltve, szembeszélben és fejjel lefelé lógva is képesek úgy könyökvénát szúrni, hogy a véradó szinte nem is érzi, hogy kilóg belőle egy tű. Normál körülmények között meg tudják csinálni, ezt tanúsíthatom.

És itt jön a fordulat: épült is egy nagyon pofás új vérellátó központ, ami már a külsejével is azt sugallja, hogy kérem szépen, ebbe aztán beleadtunk apait-anyait (meg uniós támogatást, gondolom). Modern, tágas, fényes, et cetera.

A képeket a Délmagyar galériájából nyúltam le