Én és a Warhammer

Van nekem egy kedves cimborám, aki még tavaly ősszel, egy Rizikó-partira készülődve felhozta, hogy szokott játszani a Warhammer terepasztalos játékkal. Mivel akkor már benne voltam a figurafestésben, érdeklődni is kezdtem a téma iránt, bár inkább a festő, mint a játékos szemszögéből. Viszont az érdeklődésem szemlátomást fellelkesítette őt, és végül meghívott, hogy nézzem meg egy játékát.

Ugyanis összeállt néhány másik WHFB-játékossal, és csináltak egy bajnokságot. Ennek egy meccsén vettem részt kibicként, ahol Gábor barátom Tomb King-jei aprítottak egy olyan High Elf sereget, amelyiknek alig harmada volt jelen fizikai valójában is a pályán, a maradékot kartonlapok és mindenféle feljegyzések jelölték. (Mint megtudtam, a szaknyelv Theoryhammer-nek nevezi az ilyen játékokat.) Be kell vallanom, akkor a játéknál sokkal jobban lekötött a házigazda polcán álldogáló elf figurák tanulmányozása, lelkesen törtem a fejem, hogyan festeném ki, ha az én gondjaimra lennének bízva. Közben a padlón a Terry Pratchett-dombról lerohamozó benga nagy szörny lezúzta a fehér papírnégyzet által jelképezett sasos hőst, meg hasonló észbontó akciók zajlottak, de - talán a HE sereg fapados jellege miatt - annyira nem éreztem magam lenyűgözve.


Gábor nem adta fel, és pár hét múlva elhozta a sírkirályok mellé másik seregét, egy skaven hordát, hogy ezúttal már játsszak is, ne csak nézelődjek. Folyamatos szabálymagyarázat mellett nekiláttunk a játéknak, és valami csoda folytán a skaven sereggel sikerült egy szűk győzelmet aratnom. Máig nem tudom, hogyan történhetett, hacsak nem úgy, hogy ellenfelem hagyott nyerni. :)

Sajnos ennél jobb kép nem készült a csatáról. Ez még nagyon az elején lehetett, mert megvan a lángszórós meg a gépágyús pati is, akik emlékezetesen rövid pályát futottak be: a lángszóróssal kemény munkával úgy manővereztem, hogy a rám rontó csontikat oldalba kaphassa, vigyázz, kész, misfire! A csapat megsemmisült. Talán egy körrel később a gépágyúsokkal pedig besétáltam a csontváz íjászok lőtávjába, akik nem is kegyelmeztek, ennél esélyem se volt kipróbálni, mit tud a figura.

Végül a baklövéseim (kis patkányaimmal megrohamoztattam azokat a zöld kígyókat, akik aztán fel is zabálták mind - mondhatni, a lore szerint, igazi skaven hadvezér módjára feleslegesen feláldoztam a fél seregemet) ellenére a jobb oldalon surranópályán mozgó Doom Wheel megnyerte nekem a játékot. Erről is rakok fel egy képet, mivel kifejezetten szép munkának tartom a festését (noha ez a kép sem tökéletes sajnos).

A vidám kaszabolásnak aztán nem lett folytatása. Néha Gábor rám írt, hogy van Inkvizítoron eladó sereg, de mindig húztam a számat a sok tízezer forintos árak miatt. Közben viszont egészen rászoktam arra a honlapra, elkezdtem Warhammeres cikkeket olvasgatni, két hete pedig azon vettem magam észre, hogy felkerült egy kis törpe sereg relatíve olcsó pénzért, és ez megmozgatta a képzeletemet. Aludtam rá néhányat, és végül úgy döntöttem, hogy ennyi pénzt megér, és a nagyon kedves eladóval folytatott gyors egyeztetés után pénteken már az irodában volt a csomag.

Szombaton pedig ideális festőidő volt: esett az eső és sötét volt, nem lehetett semmi értelmeset csinálni a szabadban, így elkészültem az első törpéimmel (stílszerűen hét darabbal). Normális fényképet mindeddig nem sikerült készítenem róluk, ugyanis versenyt kellett futnom a lemerülő elemekkel. Holnap már jó fényviszonyok mellett, feltöltött géppel, állvány használatával megismétlem a kísérletet, addig is íme egy elsietett ízelítő:

Na igen, természetesen a talpakkal még lesz munka, de magát a festést már nem feltétlenül akarom piszkálni.