Holmik

2011. november 25., péntek

Wyrd bið ful ãræd - stresszcsökkentés angolszász módra

Wyrd bið ful ãræd! - kiált fel A vándor című költemény névtelen szerzője az angolszász időkből itt maradt sorokon. A Lord Uhtred-könyvekben ezt úgy fordította Sándor Zoltán, hogy "a végzet megkerülhetetlen", és ez jól is hangzik - úgy általában is jónak tartom a fordításait -, viszont netes olvasmányaim szerint kicsit pontatlan. Ha jól értettem, a wyrd a személlyel történő dolgok egymás utánisága, amit nem olyan magasztos dologként kell felfogni, mint a sorsot vagy a végzetet, hanem egyszerűen, mint tényt. Távol állnak tőlem a mindenféle istenségek, viszont egy ilyen képződmény - tulajdonképpen a véletlen hatalmának elismerése - létezése ellen nem tudok érveket felhozni.  Az igazán érdekes az, hogy amióta átfuttatom az agyamon ezt a mondatot nehéz döntéshelyzetek után, valahogy jobb szívvel tudom elfogadni az esetleg rossznak érzett vagy egyenesen annak bizonyuló döntéseimet is. Kicsit olyan, mintha felmenteném magamat az alól, hogy az elkövetett hibáimon rágódjak.

Érdekes, hogy az általam ismert ókori görög drámák is pontosan erről, a sors hatalmáról szólnak. Emlékszem, gimiben mennyire nem értettük, hogyan vallhatja valaki azt, hogy a végzetét nem tudja megkerülni és minden előre meg van írva (bár ez már inkább talán a kálvinizmus tanítása), ehhez képest most sokkal közelebb érzem magamhoz az ilyen nézeteket. Természetesen nem leszek pogány vagy táltos vagy wicca, nekem nem jönnek be a szellemekkel-angyalokkal társalgós cuccok sem, de még egy csúnya, gonosz materialista is kereshet valami testhezálló filozófiai rendszert, nem? :-)