Holmik

2011. július 27., szerda

Egy hónapja

Ennyi ideje vagyok a munkahelyen, és mostanra eljutottam oda, hogy már meg tudom oldani a rám bízott feladatokat. Lassan tanulgatom a hierarchiát, azaz hogy melyik főnök mennyire megközelíthető - ez a legnehezebb a dologban. Külföldiekkel is beszéltem telefonon, és meglepően jól ment ahhoz képest, hogy a hallás utáni szövegértés volt mindig is a gyengém.

A kettlebell nagyon jó, mostanra kezdi megszokni a testem a terhelést. Azzal viszont gondban leszek, ha bármit "mellé akarok tenni", mivel ez a heti két edzésből álló hétfő-szerda ritmus éppen elég fárasztó ahhoz, hogy ne akarjam túledzeni magam. (Régi szép idők, amikor még heti 4 kung-fu edzésen vettem részt, és azokból kettő haladó volt...) Egyelőre azon gondolkodom, hogy az edzésen vett bemelegítő és levezető gyakorlatokat megcsinálom azokon a napokon is, amikor nincs bell, illetve esetleg nézek egy uszodát. Vagy elmegyek futni az Orczy-kertbe.

A hétvégén otthon leszek, és feltett szándékom vízre szállni, akár kenuval, akár - ha újdonságra vágynék - kajakkal. Az a baj, hogy úgy érzem, 25 évesen akarom behozni azt a mozgáshiányt, amit 19 éves koromig összehoztam, csakhát az életritmusom, a kötelezettségeim és a vállalásaim arra kényszerítenek, hogy válogassak.

Augusztusban elvileg lesz egy krav-maga bevezető szeminárium, lehet, hogy 3000 forintért megnézem, milyen az az edzés. Illetve a novemberi Rammstein-koncert van célkeresztben, ahhoz egy szabadnapra is szükségem lesz.

A szakmáról még annyit, hogy beadtam a jelentkezésemet szakképzésre, és sajnos nem a Napfény Városába. Nagyon várom már, remélem, felvesznek. Szegedre pedig igazából akkor megyek le, amikor akarok, jó lenne egy hosszabb hétvégi program barátokkal. Még elválik, egyelőre Baján is éppen elég mozgalmas lesz az élet.

2011. július 4., hétfő

Bell+lakás

A hétvégi otthonozás után nekiláttam megvalósítani egy régóta dédelgetett tervemet, és elmentem kettlebell-edzésre. Ez arról szól, hogy egy füles vasgolyót lengetsz és ennek eredményeképp a 60 perc végére lépni sem tudsz. Nyilván egy edzés nem edzés, mindenesetre abszolút motiváltan álltam neki a dolognak, és nagy örömömre úgy éreztem, hogy a kung-fus alapjaim feljavították a mozgáskultúrámat olyan szintre, hogy képes leszek ezen az edzésen is megállni a helyemet.
Egyelőre egy hónapot fizettem be, meglátjuk, bejön-e. Az biztos, hogy a derekam fogja kimondani a végső szót, mert néhány éve elég intenzív, sajgó fájdalmat érzek az ágyéki csigolyáimnál terhelésre. Nyilván a fejletlen izmok túlerőltetéséről van szó, mindenesetre most is érzem. Amúgy valamilyen szinten még jó is, mert ha szépen, egyenes háttal ülök, csökken a fájdalom.
Gondolkodtam, rakjam-e a fegyencedzést is a bell mellé, aztán úgy döntöttem, egyelőre megpróbálok belejönni ebbe az edzésbe, és ha ekkor még mindig érzem magamban a lelkesedést és a fölös energiát, akkor újra napirendre veszem a kérdést. Illetve azt sem kellene szem elől téveszteni, hogy a kung-fut is jó lenne folytatni (sőt, mi az, hogy jó lenne: megígértem a Szegeden "hátrahagyott" barátaimnak, hogy edzőtáborokban találkozunk) majd szeptember-október tájától.

Edzés után lakásnézőben voltam, nagyon szép, világos, tágas hely, menten ki is vettem a kisszobát. Ráadásul közel is van a metró, így alighanem spórolhatok napi 20-30 percet az utazáson.

Sok minden mással is foglalkozom, például a szakképzésen is töröm a fejem, illetve azon, hogy ketté kellene szakadnom miatta. Erről még írok majd.