2013. október 18., péntek

"Nagy cata volt itt... szörnyű cata!"

Szűk két hete, eleget téve Gábor hívásának, ellátogattam kibicelni egy Warhammer csatára. Nagy örömömre kiderült, hogy a vendéglátónk, Tamás ugyanaz, aki már a legelső, még nálam rendezett játékra is eljött.

Gábor ezúttal még komolyabb felszerelést hozott, vett ugyanis egy zöld műfű-mezőt, valamint csinált két ragyogóan kinéző dombot. 1500 pontos csatában csaptak össze Gábor skavenjei és Tamás káoszharcosai. Utóbbiaktól konkrétan leesett az állam, ugyanis Tamás nagyon szép munkát végzett a festésükkel. A fényképezőgépemet természetesen sikerült otthon hagynom, de majd legközelebb, ha megengedi, lefotózom a figuráit. Elvittem a saját törpéimet is, hogy megmutathassam a srácoknak, és a csata utáni tapasztalatcseréből okulva sok ötlettel tértem haza. (A legfontosabb az, hogy a korábbi kommentekben András által javasoltak kipróbálását most már nem akarom tovább halogatni, és kiválasztok néhány bátor terminátort, akiken kísérletezhetek.)


A csatára már kevéssé emlékszem, ugyanis a köztes időben tettem egy külföldi utat (most jutottunk el nyaralni), történetesen Amszterdamba, és mindent összevetve elég kalandosra sikeredett a túra. Nem meglepő módon Gábor serege csilliónyi rabszolgából állt, emellé volt talán egy osztag Stormverminje, proxizott Plague Monkok (akik már egy hónapja nem jutottak el a teszkóba, ezért úgy néztek ki, mintha csontvázak lennének), egy Screaming Bell meg néhány Jezzail. Tamás összesen négy osztagot rakott a pályára: huszon-akárhány Warrior, kábé ugyanennyi Marauder, 5 lovas Marauder és talán 4 troll/ogre/whatever big monsta. Zöldfülűként nem igazán értettem, mi miért történik taktikai síkon, inkább a játék mechanikáját próbáltam figyelemmel követni. Mindenesetre Gábornak sikerült kihasználnia, hogy sokkal több figurája - és ami talán fontosabb, osztaga - volt a harcmezőn, és egyesével fel tudta számolni a rá rontó káoszcsávókat. Először a nagy szörnyek hullottak el/futottak meg, utána a martalóc gyalogság. A WoC csapat viszont kemény volt, mint az ipari gyémánt és már teljesen körbevéve is alapos rágcsálóirtást rendeztek. A lovasok valahol Gábor jobb szárnyán portyáztak, próbálták lekötni az ott található csapatokat, szerintem egész sikeresen. Itt történt egy érdekes eset: Gábor a mesterlövészeivel egy dombról molesztálta a lovasokat, egy osztag Clanrat - akik a hadrend jobb szárnyát zárták le - pedig pörgött, mint a ringlispíl, nehogy a lovasok elsurranjanak mellettük a hadigépek és a sereg háta felé. A lovasok nem is tudtak mit csinálni, talán ketten már el is hullottak, amikor Gábor - inkább poénból, mintsem érdekből - rájuk lőtt egy hadigépével. A lövés mellément, úgy, hogy elkapott egy árva kis klánpatkányt az osztagból. A morálteszten viszont nem ment át a csapat, és az egész társaság (kb. 40 patkány...) lemenekült a pályáról, a lovasok pedig köszönték szépen és indultak Jezzail-t gyilkolni.
Ekkorra azonban már eldőlt a csata, a centrumban a WoC-csapat maradéka nem bírta tovább a nyomást és elszaladt, az üldözők pedig elérték és lecsapdosták őket.

Nagyon jól éreztem magam azon a délutánon, ez is adott egy lökést ahhoz, hogy megvegyek egy használt törpe sereget. Tegnap megjött a csomag, ma haza is vittem és kibontottam. Ha lesz alkalmam, holnap csinálok fotókat, és felrakok egy posztot róluk, illetve molyolgatok egy kicsit a festések kapcsán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése