Olyan jó bejegyzéseket tudok fejben írni, amikor már kikapcsoltam a gépet... most inkább csak azt foglalnám össze, amiről az október szólt. A munkahelyen új iroda, több feladat, több önállóság. A másik munkámban újabb kihívások, megoldandó problémák, aztán valahogy mindig kiköhögött sikeres befejezés. A szakképzésben egy meglehetősen lehangoló előadáson vagyok túl - azért volt lehangoló, mert elég elkeserítően láttatta az előadó az ország helyzetét. Ilyenkor két érzés viaskodik bennem: az egyik a "lépjünk politikai pályára, és rakjunk rendbe mindent, amit mások elrontottak, hogy száz év múlva majd a galambok megtisztelhessék a szobromat", a másik pedig az, hogy "na ez az, amitől minél távolabb kell tartanom magamat". Az első érzés tettekre váltásának elég kicsi a valószínűsége, mivel egyrészt nem látok olyan erőt, ami mögé jó érzéssel oda tudnék állni, másrészt pedig semmi kedvem nincs fölfelé nyalni magamat egy párt ifjúság tagozatának szamárlétráján.
Inkább csinálok valami értelmeset szabadidőmben: olvasok és edzek. Olvasmányként most nagyon tetszett az Ender's Game (szándékosan nem a magyar címet írom, mert, bár jól cseng, úgy érzem, kevésbé illik a történethez, mint az eredeti), most pedig Morgantől a The Steel Remains van terítéken.
Morgantől nagyon féltem, a Takeshi Kovacs-történetek még magyarul sem könnyű olvasmányok (főleg az író sok kihagyással dolgozó technikájának köszönhetően, ami miatt sokszor csak a beszélgetésekből lehet kirakosgatni, mi történt két jelenet között), viszont a Steel jóval könnyebbnek bizonyul eddig, mint gondoltam. Jóval könnyebb, mint a Windup Girl, ami sajnos, bevallom őszintén, nem is fogott meg annyira. Lehet, hogy utóbbiban már túl sok a négy nézőpontkarakter?
Mindenesetre feltett szándékom, hogy Morgan kiolvasása után is legyen angol olvasmányom. Jelölt van bőven, akár a Lord Uhtred-sorozat hatodik része, akár valami a XIII. kerületi könyvesboltból, mondjuk Le Guintől. Akkora bőségben sorakoznak ott a kiváló, magyarul egyáltalán nem vagy alig fellelhető sci-fik, hogy már el is felejtettem, mi mindenen akadt meg a szemem. Le Guinre, Miéville-re emlékszem tisztán.
Mindenesetre megpróbálok majd olyan könyvet venni, amiről írhatok az SFmagra. Oda most egy Szatmári Sándor-esszét tervezek, meglátjuk, mire lesz elég a kilenc napos szabadság.
Pár szó a sportról is: elkezdtem a céges konditermet is használni, megyek céges pingpongbajnokságra, és ha minden jól megy, ki fogom próbálni a kalit (szintén céges keretek közt, heti egy edzésen - legalább megismerem).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése