Holmik

2013. szeptember 15., vasárnap

Én és a Warhammer

Van nekem egy kedves cimborám, aki még tavaly ősszel, egy Rizikó-partira készülődve felhozta, hogy szokott játszani a Warhammer terepasztalos játékkal. Mivel akkor már benne voltam a figurafestésben, érdeklődni is kezdtem a téma iránt, bár inkább a festő, mint a játékos szemszögéből. Viszont az érdeklődésem szemlátomást fellelkesítette őt, és végül meghívott, hogy nézzem meg egy játékát.

Ugyanis összeállt néhány másik WHFB-játékossal, és csináltak egy bajnokságot. Ennek egy meccsén vettem részt kibicként, ahol Gábor barátom Tomb King-jei aprítottak egy olyan High Elf sereget, amelyiknek alig harmada volt jelen fizikai valójában is a pályán, a maradékot kartonlapok és mindenféle feljegyzések jelölték. (Mint megtudtam, a szaknyelv Theoryhammer-nek nevezi az ilyen játékokat.) Be kell vallanom, akkor a játéknál sokkal jobban lekötött a házigazda polcán álldogáló elf figurák tanulmányozása, lelkesen törtem a fejem, hogyan festeném ki, ha az én gondjaimra lennének bízva. Közben a padlón a Terry Pratchett-dombról lerohamozó benga nagy szörny lezúzta a fehér papírnégyzet által jelképezett sasos hőst, meg hasonló észbontó akciók zajlottak, de - talán a HE sereg fapados jellege miatt - annyira nem éreztem magam lenyűgözve.


Gábor nem adta fel, és pár hét múlva elhozta a sírkirályok mellé másik seregét, egy skaven hordát, hogy ezúttal már játsszak is, ne csak nézelődjek. Folyamatos szabálymagyarázat mellett nekiláttunk a játéknak, és valami csoda folytán a skaven sereggel sikerült egy szűk győzelmet aratnom. Máig nem tudom, hogyan történhetett, hacsak nem úgy, hogy ellenfelem hagyott nyerni. :)


Sajnos ennél jobb kép nem készült a csatáról. Ez még nagyon az elején lehetett, mert megvan a lángszórós meg a gépágyús pati is, akik emlékezetesen rövid pályát futottak be: a lángszóróssal kemény munkával úgy manővereztem, hogy a rám rontó csontikat oldalba kaphassa, vigyázz, kész, misfire! A csapat megsemmisült. Talán egy körrel később a gépágyúsokkal pedig besétáltam a csontváz íjászok lőtávjába, akik nem is kegyelmeztek, ennél esélyem se volt kipróbálni, mit tud a figura.

Végül a baklövéseim (kis patkányaimmal megrohamoztattam azokat a zöld kígyókat, akik aztán fel is zabálták mind - mondhatni, a lore szerint, igazi skaven hadvezér módjára feleslegesen feláldoztam a fél seregemet) ellenére a jobb oldalon surranópályán mozgó Doom Wheel megnyerte nekem a játékot. Erről is rakok fel egy képet, mivel kifejezetten szép munkának tartom a festését (noha ez a kép sem tökéletes sajnos).


A vidám kaszabolásnak aztán nem lett folytatása. Néha Gábor rám írt, hogy van Inkvizítoron eladó sereg, de mindig húztam a számat a sok tízezer forintos árak miatt. Közben viszont egészen rászoktam arra a honlapra, elkezdtem Warhammeres cikkeket olvasgatni, két hete pedig azon vettem magam észre, hogy felkerült egy kis törpe sereg relatíve olcsó pénzért, és ez megmozgatta a képzeletemet. Aludtam rá néhányat, és végül úgy döntöttem, hogy ennyi pénzt megér, és a nagyon kedves eladóval folytatott gyors egyeztetés után pénteken már az irodában volt a csomag.

Szombaton pedig ideális festőidő volt: esett az eső és sötét volt, nem lehetett semmi értelmeset csinálni a szabadban, így elkészültem az első törpéimmel (stílszerűen hét darabbal). Normális fényképet mindeddig nem sikerült készítenem róluk, ugyanis versenyt kellett futnom a lemerülő elemekkel. Holnap már jó fényviszonyok mellett, feltöltött géppel, állvány használatával megismétlem a kísérletet, addig is íme egy elsietett ízelítő:


Na igen, természetesen a talpakkal még lesz munka, de magát a festést már nem feltétlenül akarom piszkálni.

2 megjegyzés:

  1. Nem kedvelem a warhammert úgy általában, de a fantasyt talán kevésbé, mint a 40k-t. Kinek a pap, ugye - az ár ebben tényleg másodlagos szerepet játszik, bár őszintén szólva nagy elrettentő tényező (új laptop helyett talán vehetnék néhányat én is).

    "Az ország elszegényedik, ha a seregnek messzire kell (élelmet) szállítani; a messzire való szállítás: a nép szegénysége." - mondta Szun-ce, és lám, a csapatok (vagy az önző hadvezér) ellátmánya milyen szép, eklektikus kelléke a csatatérnek.
    (sarcasm over)
    A törpök szvsz jók lettek, várom a további képi bizonyítékot.
    Ha türelmed van hozzá, a fém részeken (sisak+csákány) árnyékolni kellene egy black wash-al (avagy fekete akrill, víz [és padlótisztító/mosogatószer]), de ez szintén személyes ízlés kérdése. Ha alternatívát javasolhatok, legközelebb fémhez próbáld ki a gunmetalt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Először a legfontosabb: köszönöm a tanácsot, mindig örömmel fogadom! Ha valamit nem fogadok meg, az általában annak az eredménye, hogy kicsit össze kell szednem a bátorságomat a haladóbb technikák kipróbálásához.

      A Warhammerről nekem is van bőven kritikám, tehát maga a világ nem igazán nyűgözött le - valószínűleg ebben benne van az, hogy olvastam China Miéville-t és azóta "kicsit" más mércével mérem az átlag fantasyt. A rendszert pedig egy gigantikus pénzszivattyúnak látom, 15 000 forintért megvehető szabálykönyvekkel, 7500 forintért mért 16 figurás dobozokkal együtt. Viszont így, használt figurák adásvételével talán ésszerű szinten lesznek tarthatók a költségek.

      A hadtáp - hát igen, a csatát Orange County-ban vívták... :)

      Törlés