Holmik

2014. január 24., péntek

Svédek és oroszok

Lassan haladgatok a nagy északi háborús projektemmel. Az orosz tüzértisztről már volt itt néhány rossz minőségű kép, most megpróbálom pár jobb fotóval megmutatni a figurát. A januári tavasz idején ugyanis kihasználtam egy napsütéses délelőttöt, és a telefonommal készítettem pár képet. Mivel a fényképezőgépem a mai technológiai fejlődés fogalmai szerint őskori (10 vagy 11 éves), felbontása pedig 3,1 megapixel, gondoltam, kipróbálom, mire képes a másik eszköz - természetesen figyelembe véve, hogy a fotózni tudást és a kompozíciós érzéket nem helyettesíti a technika. Ennek megfelelően a képek nem lettek látványosan jobbak, de azért bízom benne, hogy a múltkoriaknál azért élvezhetőbbek.

Először íme a svéd dragonyosok parancsnoksága, akik nemrég kaptak talpat.


A talpak készítésével még nagyon sok tanulnivalóm van, egyelőre sztirol lapra ragasztottam a figurát, erre pedig levegőn száradó gyurma került. Mikor megszáradt, lefestettem, ragasztóztam, homokot és füvet szórtam rá.


Mint látható, megfogadtam András tanácsát, és egyesével talpalom a figurákat. Majd ha akarok velük játszani is, készítek gyűjtőtalpakat is, ahogy a szabályok megkövetelik. Nemrég egy kedves barátom megajándékozott egy doboz orosz gyalogossal, akik közül egy kisebb egységet már rá is tettem 2×2 centis alapjukra. A lovassági talpak frontja szintén 2 cm, a hosszuk azonban 4 cm.

A már bemutatott orosz parancsnok és az ágyú pedig az alábbi két képen próbál előnyösebb oldaláról bemutatkozni:



Dolgozom a többi tüzéren is, csak hát mostanában kezdek rájönni, hogy egy fenékkel két lovat sem könnyű megülni, nemhogy egy egész ménest. Ebben a hónapban az edzéseken volt a hangsúly (két hétvégi edzőtáborban is voltam, az ország két végében), a festéseket az is hátráltatta, hogy nincs erre igazán alkalmas hely a lakásomban. Egy kicsit foglalkoztam a Warhammer őrtornyommal is, remélem, hogy szép lesz (még körülbelül a harmada van készen), hiszen a terepelemeknek nagyon híján vagyok.

4 megjegyzés:

  1. Jók lettek a talpak. A természetes fény meg sokat segít a fotózásban, csak a beesési szögre oda kell figyelni. Azért is váltottam vaku + fotosopban kontraszt/fényerő piszkálására, mert a szobámat nagyon rosszul világítja be a nap, a fényképezőhelyem meg pont az ablak alatt/mellett van.
    Azt tudom ajánlani, hogy miután kiegyelted a talpat puttyval/akármivel (a sima gyurma is megteszi, míg 50+ celziusz nincs), adott esetben ez megszáradt, kend le pva-val (hobby ragasztó falun) vagy matt lakkal, és ebbe szórd bele a homokot. A fölösleget le kell szedni, kicsit megkopogtatja az ember a talpat és OK, mert ha túl sok homok kerül rá, nem köt oda rendesen. Ha ez nagyjából száraz, sok víz + kevés festékkel meg lehet támadni, felszívja és szép egyenletesen elvezeti a festéket (kivéve a kreatív hobby lakkját, ami elég keményre szárad, ennek több festék kell az elegybe). Ezt az alapszínt utána lehet óvatosan szárazecsetelni, majd rátenni a műfüvet. gyorstalpaló talpalás, száradási időközökkel egy doboz figurát 2-3 óra alatt le lehet tudni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, a talpalási trükköt ki fogom próbálni! Most alapoztam le néhány orosz gyalogost, ők lesznek a bátor úttörők. A képek utószerkesztésével is teszek majd egy próbát.

      Törlés
  2. Érdekes. A gyurma mi célt szolgál a talpalásnál? A festéshez csak annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy a lovaknál tudtommal ritkán - csak nagy megerőltetésnél - látszik a szem "fehérje", sima feketén szerintem hitelesebben néz ni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A lovakkal kapcsolatos dolgot nem tudtam, de való igaz! Köszi, hogy jelezted. A gyurma azért van, hogy a viszonylag vastag talp ne emelkedjen ki a környezetéből - ez még bőven a kísérletezős korszak nálam.

      Törlés