Benyomások Az ébredő erőről

Roccia barátom körülnézett az életében, és mivel a feleségén kívül mindenhol csak kockákat talált, összeszedte őket egy nagy közös Star Wars-nézésre. Pénteken este mentünk el testületileg megnézni az új filmet, magyarul, 3D-ben, és gondoltam, írok pár sort  - szigorúan rontócmentesen - az első benyomásaimról. Előrebocsátva, hogy a teljes élményhez valószínűleg meg kellene nézni angolul is.

Kedvelem a Star Wars-t, hogyne kedvelném, mondjuk a történethez talán kicsit más a viszonyom, mint a többségnek, mert a Galaktika sorozatában megjelent novellizációkat olvastam el először, kiskölökként, és utána láttam a felújított változatokat a moziban. Úgyhogy nekem sok jelenet máshogy rögzült, mert először elképzeltem, és csak utána rakódott rá a filmbeli látvány. És mivel 12 évesen már elkezdtem másféle sci-fit is olvasni, hamar a helyére raktam a Star Wars-t is, mert hát valljuk be őszintén, Lucas meséjének történet szinten esélye sincs egy Bradbury, Lem vagy Clarke gondolatisága ellen. Ennek az most a jelentősége, hogy nem volt semmi különösebb elvárásom a történettel kapcsolatban, amikor beültem a moziba, csak élvezni szerettem volna egy jó filmet.

Ez jót is tett, ugyanis a film magán hordozza a filmipar minden jó és rossz vonását. Látványos, az eddigi részeknél véresebb-koszosabb, komorabb világot kapunk, ami nálam nagyon sokat nyomott a latban. A rosszfiúkat, az Első Rend katonáit is végre valamennyire komolyan lehet venni (a rohamosztagosok célzási képessége talán még sose volt ennyire jó), ami azért fontos, mert az ő erejük, félelmetességük az, ami úgymond beárazza a pozitív hősök cselekedeteit. Viszont a grandiózus léptékek nem mindenhol jöttek át, és hiába történik a történet során jó néhány szörnyűség (gyakorlatilag népirtás), a néző nem vonódik bele, mert nem kapott kapaszkodót ahhoz, hogy azonosuljon az áldozatokkal - mondjuk az eredeti trilógiában sem kapta meg a lehetőséget a néző, hogy tragédiaként élje meg az Alderaan felrobbanását, mert ott tényleg semmit sem látunk a bolygóból és lakóiból; ehhez képest most egyet előrébb lépett J. J. Abrams. Akit egyébként szinte mindenhol elismernek és dicsérnek, és én sem teszek másként: jó néhány jelenetnél el lehetett volna vinni a történetet a sablonok és a giccs felé, és Abrams a legtöbb csapdát elegánsan kikerülte. A Történet Nagy Csavarja pedig ütött, elég alaposan sikerült meglepnie vele.

Sok helyen megírták, de nem tudom én se kihagyni, hogy rengeteg a visszautalás, kikacsintás az eredeti trilógia történéseire. Van, akit ez zavart, nekem kimondottan tetszett, azzal együtt, hogy ez most még oké, de a további részekben már nem jópofaság lesz, hanem ötlettelenség. A poénok változatos színvonalúak, de többségükben jók, a gyengéken meg nem ér rá fogni a fejét az ember, mert rögtön halad tovább a történet. Nincs üresjárat, rengeteg információ zúdul a nézőre, ahogy megismerjük ezt az új világot és azokat a szereplőket, akiket mostantól minden második évben a vásznon fogunk látni.

A legnagyobb hiányérzetem ezzel is függ össze; még most, a film megnézése után sem látom a folytonosságot a VI. rész és a VII. rész között. Nem tudjuk meg, hogyan alakult tovább a galaxis sorsa a második Halálcsillag felrobbantása és az endori csata után, csak a védjegyszerű beúszó felirat közli a legfontosabb tudnivalókat, de annyira in medias res ugrunk bele a történetbe, hogy Homérosz is elégedetten csettintene. Szóval van egy Új Köztársaság, vannak az ellenállók, illetve az Első Rend (hogy legyen minek ellenállni), de hogy ezek most független államok az anarchia dúlta Galaxisban, vagy valami más felállást kell elképzelni, az nekem nem derült ki. Gyanítom egyébként, hogy ennek a 30 éves időszaknak még lesz szerepe a stúdió terveiben, a páros években években érkező spin-off részekkel remekül be lehet játszani ezt a teret is.

Visszaolvasva amit eddig írtam, nem biztos, hogy átjön, de minden fenntartásom ellenére tetszett a film. Hogy aztán meddig fog kitartani a lelkesedésem, nem tudom; kicsit tartok attól, hogy a Marvel univerzumhoz hasonló végtelen rétestészta lesz a történetfolyamból (ennek már most látszanak a jelei, van kis gonosz, nagyobb gonosz és főboss, akiknek a hajkurászásával simán meg lehet tölteni néhány forgatókönyvet). De tudjátok mit, azt kívánom, hogy ez legyen a világ legnagyobb baja a következő években.