2017. október 26., csütörtök

Napóleon hadjárata: fejjel a falnak

A harmadik koalíció fojtogató hurokként feszült Franciaország köré, amikor kezembe vettem az irányítást, hogy meglássuk, mennyire rozsdásodtak be Total War hadvezéri képességeim. Eddigi legnagyobb számítógépes játékbeli sikeremnek azt tartom, hogy Medieval II-ben very hard-very hard beállításokkal megnyertem a fő hadjáratot a német-római birodalommal úgy, hogy szó szerint folyamatosan minden irányba hadakoznom kellett.

Itt nem annyira kegyetlenek a körülmények: a koalíció összeállt, viszont nagyon jó tábornokok felett rendelkezem. Az mindenesetre rögtön látszott a térkép áttekintéséből, hogy nagy fejlesztésekre most nem lesz pénz, amit csak lehet, kereskedőhajókra és katonákra kell költenem.

Franciaország hadban áll Angliával, Oroszországgal, Ausztriával, Svédországgal, Nápollyal, Portugáliával és Szicíliával - lehet, hogy kimaradt egy-két kisebb állam. Cserébe szövetségesek vagyunk Spanyolországgal és néhány kis német állammal, Svájccal, Batáviával és Lombardiával. Vagyis van egy "puffer" a francia területek körül, amelyeken keresztül akadálytalanul el tudom érni a szárazföldi ellenfeleket.




Következzenek a hadműveletek 1805 január elejétől kezdve!



Három fő frontot határoztam meg: a Rajna mentén, a Duna völgyében és Itáliában.

  • A Rajnánál egyelőre minden csendes volt, azonban egy potenciális brit partraszállás vagy porosz hadüzenet hírére készenlétben kellett tartanom egy erősebb sereget. Murat tábornok kapta meg ezt a feladatot. Bernadotte tábornok Hannovert tartja, poroszok közé ékelődve. Nem a legjobb pozíció...
  • A Duna völgyében Napóleon tör előre Bécs irányába, Davout a "söprögetője". Ez a legfontosabb csapásirány, ugyanis el akarom foglalni Bécset, hogy Ausztria kiessen a háborúból.
  • Itáliában Masséna feladata támadni és lekötni minél több osztrák erőt.
  • Bónuszként Ney marsall, a bátrak bátra - erőforrások hiányában - annyi feladatot kapott, hogy üljön hajóra és foglalja el Gibraltárt a britektől. Semmi kedvem sem volt ahhoz, hogy a földközi-tenger felől angol invázióra kelljen figyelnem. Utána a fejleményektől függ, mire tudom őt használni...

Napóleon a fő sereggel az Alpoktól északra tört előre. Kutuzov egy kis orosz sereg élén megverte a bajor királyi csapatokat, a francia támadás azonban gond nélkül söpörte félre őt. Maga a tábornok is megsebesült.
A győzelem megnyitotta az utat Innsbruck felé, a várost harc nélkül feladta az osztrák helyőrség. Napóleon így egy lélegzetnyi pihenőt vehetett, nem kellett kitennie katonáit az alpesi télnek. Amint beérkezett némi utánpótlás Strasbourgból, jelleméhez hűen folytatta is a támadást Bécs irányába. Ekkor érkezett be a porosz hadüzenet, amelyet valószínűleg Innsbruck eleste válthatott ki. Ez még sürgetőbbé tette Bécs bevételét és a Habsburg birodalom kiiktatását a háborúból.

Nem volt könnyű döntés, de végül úgy határoztam, egyelőre az északi fronton csak védekezem a poroszok és egy esetleges brit partraszállás ellen. Délen Ney marsall folytatta a gibraltári expedíciót, amelyet könnyed győzelemmel abszolvált. A Földközi-tenger kulcsa francia kézbe került, Villeneuve admirális pedig a flotta fő erőivel a szorosban fosztogatta az arra járó ellenséges hajókat. Gibraltár helyőrséggel való ellátása után Ney visszafordult Marseille felé, az őt szállító flotta pedig parancsot kapott, hogy csatlakozzon az admirálishoz, hiszen nem engedhetjük meg magunknak, hogy a Földközi-tengeren brit hajók jelenjenek meg.

Az itáliai fronton Masséna tábornok teljes sikerrel tört előre. Velence védőit csatában megverte, majd a maradékot elkergette a városból. A fejvesztetten visszavonuló ellenség végül megsemmisült, miután további hátrálás helyett még megpróbálták a környéket pusztítani, de ekkor már nem állt melléjük a lakosság és a francia sereg könnyedén győzött, megtisztítva Itáliát az osztrákoktól. A tábornok tovább tört előre, ellenállás nélkül bevette Zágrábot és Magyarországra is behatolt. Nagyjából Tolnáig jutott el, és mindössze egy kis osztrák és orosz sereg állt útjában Buda felé menet, azonban ekkor az előretörését megállították a dunai fronton zajló események.

Napóleon ugyanis elterelő manővert kezdett. Letért a bécsi útról és Prága felé lendült, amivel kiprovokálta a fővárost védő császáriak támadását. Két hadsereg is rátámadt, ezeket azonban egymás után visszaverte a Duna átkelőjénél. A felvonuló osztrákok mindkét esetben óriási veszteségeket szenvedtek a francia tüzérségtől, elveszítették tábornokukat és lovasságukat, így a magára hagyott és egyébként is meglehetősen eredménytelenül tüzelő ágyúikat zavartalanul elnémíthatták a francia könnyűlovasok, míg a megviselt gyalogság a dombtetőn álló franciák katlanába került és villámgyorsan megtört. A két csata szinte ugyanúgy zajlott le, a franciák minimális veszteséget szenvedtek.
Április elejére egy harmadik csata is lezajlott egy másik hídnál, de azonos felállásban: az eredmény azonban óvatosságra intő volt, ugyanis a francia könnyűgyalogosok szinte teljesen felőrlődtek, mindkét alakulatból csak hírmondó maradt. A lovasság és az elit alakulatok létszáma is erőteljesen megcsappant, az utánpótlás azonban nagyon messze járt. Dilemmába kerültem: várjam be az erősítést, vagy aknázzam ki a megnyert csatákat és vegyem ostrom alá Bécset, egy villámgyors csapással befejezve az osztrák hadjáratot? Utóbbi mellett döntöttem. Mert hát alighanem maga a főhős is ezt tette volna...



Bécs alatt egy nagyon véres csatát vívott Napóleon és Károly főherceg, akit a szárnyakról beérkező lovassági erősítések is segítettek - végül ez döntötte el a csatát. A rossz terep miatt a szokásosnál is több irányba kellett figyelnem, egy gyalogsági zászlóaljat nem állítottam négyszögbe, így az ulánusok felmorzsolták őket, a mellettük álló gyalogságot és egy tüzérségi üteget is. A csata a francia sereg teljes megsemmisülésével ért véget, mindkét hadvezér is megsebesült. Az osztrákok veszteségei bár súlyosak voltak, annyi katonájuk még maradt, hogy az itáliai hadsereg ne kockáztasson meg egy támadást ellenük. Masséna visszavonult Zágrábba, ahonnan könyörgő leveleket írt Párizsba ágyúkért. Serege ugyanis csak gyalogságot és lovasságot tartalmazott addigra.

A bécsi vereség betetőzéseként a poroszok elfoglalták Hannovert és végeztek a hősiesen védekező Bernadotte tábornokkal. Napóleon azonban gyorsan felgyógyult sebeiből. A bécsi vereség megkérdőjelezte ugyan az addigi eredményeket, de nem tette őket semmivé. Innsbruck és Zágráb továbbra is francia kézen van, az észak-rajnai fronton pedig csak korlátozottan tud támadni a porosz hadsereg. Csak idő kérdése egy újabb főerő felszerelése, amely a nyáron megismételheti a támadást a császárváros ellen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése