Holmik

2017. október 30., hétfő

Napóleon hadjárata: fordul a kocka

Az előző rész tartalmából: Napóleon agresszív előretörése komoly területi nyereségeket eredményez, azonban Bécs ostroma balul sül el. Itáliában Masséna várakozáson felüli eredményeket ér el, olyannyira, hogy a katonái már magyarul és horvátul is kezdenek megtanulni. Vajon ez képes ellensúlyozni, hogy a francia sereg színe-virága odaveszett, egy másik súlyos vereség pedig Hannover elvesztését eredményezte?

Aludtam párat a múltkori kudarcra, és átgondoltam, mit kellene tennem:

  • Egy darabig aligha lesznek elit katonáim. Az ellenfeleknek azonban igen, szóval muszáj ráfeküdni arra, hogy egy stratégiailag megfelelő helyen magas szintű kaszárnyát húzzak fel. Ehhez sok fejlesztésre és pénzre lesz szükség.
  • A lovasság fogyó eszköz, sokkal tudatosabban kellene használnom őket. A mostani lovassági taktikám az, hogy megpróbálom kiharcolni a csata elején a lovassági fölényt, majd megkerülöm az ellenfél szárnyát és levágom a tüzérségét. Ezzel az a probléma, hogy hacsak az ellenfél nem rohamozza meg ész nélkül a gyalogsági négyszögeimet, rengeteg lovast elvesztek a csatározásokban, ráadásul az ellenfél visszafordul és sortüzet lő beléjük, odavág a kartács, ha épp másra kell figyelnem... bár arra jó, hogy megossza az ellenfelet és szétziláljon egy koncentrált gyalogsági rohamot.
  • Az osztrákoknak aligha van erejük nagy támadásra, ha pedig nem engedem, hogy összeszedjék magukat, nem is lesz!
  • Vissza kell vágni a poroszoknak, különben elbízzák magukat.


És hogyan alakultak az események?

Párizsban munkába álltak az ágyúöntők, a Mars-mezőn pedig reggeltől estig hangzott az "á gauche - á droit!" üvöltözés. A császár felgyógyult, és tett is egy kisebb menetpróbát a vidéken, hogy megeddze új talpasait. A fő szerep emiatt fegyvertársaira hárult.

Murat tábornok igencsak zokon vette, hogy a korábbi parancs megtiltotta számára a Clèves porosz helyőrsége elleni támadást, és emiatt a tájékozatlan közvélemény a szájára is vette őt. Hannover elestének hírére haladéktalanul futárt küldött Párizsba, engedélyt kérve, hogy lecsapjon a szinte teljesen magára hagyott városra (ugyanis a helyőrség vonult ki Hannover ellen). Aztán meg is indult, kicsiny seregével minimális veszteségeket szenvedve foglalta el a várost. Itt érte utol a császár jóváhagyó üzenete. Murat is tudta, a győzelmet nem kell megmagyarázni...

Ney tábornok ha lehet, még Murat-nál is dühösebb volt, hiszen Gibraltáron a majmok szinte több bosszúságot okoztak neki, mint a brit helyőrség, előtte és utána pedig a tengeren kellett hánykolódnia. Tehát amikor megkapta a parancsot, hogy csatlakozzon Innsbruckban Davout-hoz, erőltetett menetben vágott át a festői provence-i tájon, elsietett a svájci tavak mellett és a nyár közepére meg is érkezett Tirolba. Davout örömmel fogadta, ugyanis a kémei nagyobb osztrák csapatot jelentettek, amely a hegyek között osonva próbált meg a városhoz férkőzni. Ney ragaszkodott hozzá, hogy azonnal kilovagoljanak és megütközzenek velük, Davout pedig győzködte, hogy az Alpok nem feltétlenül lovasrohamokra van kitalálva. Mikor kiderült, hogy az ellenséges sereg csak egy felderítő portya vagy annyi sem, Ney akcióba is lendült és a Duna mentén Bécs felé vette az irányt.

Délen azonban Masséna egyértelműen ellopta a műsort. Már addig is túlteljesítette az elvárásokat Velence, majd Zágráb elfoglalásával, most azonban - miután beérkezett három zászlóalj erősítés Velencéből - úgy döntött, okoz egy kis zavart az osztrák hátországban. Betört Karintiába, majd a Dráva mentén lesbe állt. A pimasz akció ki is provokálta azt, hogy Károly főherceg Bécs megtépázott, de javarészt újra összerántott helyőrségével megtámadja.



A csatára a császári hadsereg krémje vonult fel: több kiváló minőségű, teljesen feltöltött magyar zászlóalj, rengeteg ágyú és lovas - svalizsérek és ulánusok vegyesen. A sereggel tartó brit követ szerint mintegy másfélszeres fölényben voltak az osztrákok az ágyúkat nélkülöző franciákkal szemben.
Azonban nem használták ki a túlerőt. A francia lovasság átszökött a folyó túlpartjára, és összehangoltan egymást segítve egyesével felmorzsolták a rájuk rontó osztrák lovasokat. Mindeközben ők maguk is súlyos veszteségeket szenvedtek, de végül sikerült elnémítaniuk az ütegeket és magát a főherceget is lelőtték. Ez teljessé tette a zűrzavart az osztrák táborban. A zászlóaljak egymás után próbáltak átkelni a hídon, ahol három francia zászlóalj tüze fogadta őket, mikor pedig megfutamodtak, a francia lovasság maradéka üldözte őket. A sereg maradéka megpróbált feljebb a folyón, egy gázlón átkelni, de az elébük siető franciák bekerítették és felmorzsolták őket. Ezt még egy, az utolsó tartalékokat felhasználó osztrák támadás követte, amely annyiban sikeres volt, hogy a teljesen kimerült francia seregnek a győzelem után muszáj volt visszavonulnia, a biztonság kedvéért egészen Velencéig.

Északon ugyanekkor durvult a helyzet, az oldenburgiak alattomos támadása meglepte a Murat vezette rajnai hadsereget. Annyira azért nem volt nagy a meglepetés, hogy ne verjék vissza könnyedén a támadást. Ez azonban el is döntötte, hogy a Rajna mentén is egyre súlyosbodik a helyzet, muszáj lesz további erőket ide irányítani.

Bécs bevétele nem várhat tovább.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése