Tanulni, tanulni, tanulni!

A múltkor ott hagytam abba, hogy majd írok a festés kapcsán. A hétvégém viszont kellemesen elfoglaltan telt, szombat délelőtt Warhammer meccsen kibiceltem, délután és este barátokkal pizzáztunk / gyerekeikkel játszottunk / beszélgettünk / iszogattunk, vasárnap íjászkodtam, és még a szüleim is meglátogattak, úgyhogy minden nap minden napszakára jutott valami.

A Warhammer meccs kicsit mulatságos lett, ugyanis pár nappal előtte az Inkvizitoron kaptam egy meghívást szeánszra, amit akkor visszamondtam, gondolván, hogy az biztos délután vagy este lesz, amikorra már fixált programom van. Aztán péntek este Gáborral beszéltünk, és kiderült, hogy megy játszani egy egész napos csatározásra, reggel 9-kor kezdünk. Mint kiderült, a két esemény egy és ugyanaz volt, azonban nekem is csak annyi időm volt, hogy megismerkedjek két nagyszerű emberrel, Gergővel és Tamással, valamint megnézzem Gábor és Tamás csatáját.

1700 pont, Gábor skavenekkel nyomta, Tamás high elfekkel. Nekem nagyon tanulságos volt megnézni a meccset, amelyet végül Gábor behúzott, bár volt olyan pillanata a csatának, amikor úgy éreztem, Tamás áll jobban. A Doom Wheel viszont, amilyen brutális jószág, leúthengerezte a Tamás jobb szárnyán felálló elit lovasságot, és ezzel véget vetett a meccsnek. A csata előtt, közben és után megcsodálgattam a srácok festéseit: Tamás is igen jól kinéző high elf lándzsásokkal készült (bár ezek épp nem kerültek játéktérre), de Gergő bretonjai és orkjai egyszerűen lenyűgöztek, és a saját teljesítményem újragondolására késztettek. Bár megtette ezt már a múltkori bejegyzésemben szereplő WoC Tamás (bocsi, nem tudom, milyen nicket használ, és jobb megkülönböztetést nem találok a két személyre) is a maga káoszharcosaival, illetve a nemrég megérkezett törpe seregem.

Ugyanis a figurák jelentős része festett, és így néznek ki:

Vagy éppen így:

Látható, hogy a festőjük koszos, kopottas, "most-másztunk-ki-a-föld-alól-de-letépjük-az-arcodat" imázst adott a seregnek. Mindez összehasonlítható a magam által festett figurákkal, amelyek már messziről világítanak az élénk színezés miatt:

Arról nem is beszélve, hogy közeli képen nagyon kijön, mennyivel vastagabb festékréteget használtam.

Ezek a még befejezetlen puskások mutatják talán a legjobban, mik a hiányosságaim. (Illetve azt is, hogy azért lesz még dolgom a vásárolt figurákkal is, mire elégedett leszek velük.)

Általában elsőre magamban szoktam a hibát keresni, ezért megpróbáltam jobban hígítani a festéket, ami ekkor felfestés után hangosan kiröhögött, a fele lefolyt, a másik fele foltokban száradt oda a figurához. Lehet, hogy káoszdémonokat kellene festenem? Azok akkor szépek, ha rondák...

Mindenesetre miután felsültem, elhatároztam, hogy kipróbálok másik akrilt, hátha magasabb minőségű festékkel jobban fog menni a dolog. A Pentáról jókat olvastam, hamarosan teszek egy kísérletet vele. Közben pedig próbáltam továbbfejleszteni a bemosási technikámat, hogy az András által javasoltakkal összhangban kicsit tompítsam a rikító színeket. Ehhez két svéd dragonyos esett áldozatul, és bár nem teljesen sikerült, annyira nem találom borzasztónak az eredményt. Igazából a sárga nadrágokon néz ki rosszul, ott lehet, hogy sötétebb, teltebb sárgával kellene próbálkoznom. De még az is lehet, hogy valójában így lesz jó. Majd néhány kísérlet után, ha már lóra ültetem őket és végre megcsinálom a talpakat is, készítek róluk fényképeket.

Addig pedig olvasgatom a törp seregkönyvet és a Warhammer szabálykönyvet. Szeretném, ha legközelebb már saját csatámról is beszámolhatnék.