2015. április 30., csütörtök

Az új vérellátóközpontról

Ezzel a bejegyzéssel egy kicsit el fogok térni a blog kialakult irányától, és most néhány gondolatot osztok meg. Talán panaszkodósnak fog hangzani a bejegyzés, de nem ez a szándékom.

Nagyjából 2007 óta járok vért adni több-kevesebb rendszerességgel, január végén sikerült betölteni az első véradói könyvecskémet. Abból a 15-ből csak egyszer voltam még a régi pesti munkahelyen, a többi mind a szegedi véradóállomáshoz kötődött. A szegedi véradó nagyjából olyan volt, mint a legtöbb egészségügyi intézmény ebben az országban: még a dicsőséges szocializmusban megcsinálták és azóta nemigen nyúltak hozzá. Szakmailag persze elégedett voltam velük, a munkatársaik valószínűleg álmukból felkeltve, szembeszélben és fejjel lefelé lógva is képesek úgy könyökvénát szúrni, hogy a véradó szinte nem is érzi, hogy kilóg belőle egy tű. Normál körülmények között meg tudják csinálni, ezt tanúsíthatom.

És itt jön a fordulat: épült is egy nagyon pofás új vérellátó központ, ami már a külsejével is azt sugallja, hogy kérem szépen, ebbe aztán beleadtunk apait-anyait (meg uniós támogatást, gondolom). Modern, tágas, fényes, et cetera.

A képeket a Délmagyar galériájából nyúltam le

Kíváncsi is voltam, úgyhogy hétfőn szokásos kis kompániánkkal elmentünk, ahogy mi nevezzük, csapolásra. (Szoktuk azt is mondogatni, hogy hozzájárulunk a vámpírok féken tartásához. Aki nem érti ezt az utalást, az sürgősen olvassa el Szergej Lukjanyenko Őrség-sorozatát.) Aztán szembesültünk azzal, hogy nyilván belülről is nagyon XXI. századi az épület, de a kialakításban és a berendezésben vannak olyan anomáliák, amelyek miatt úgy döntöttem, megírom ezt a bejegyzést.

A földszinten a "recepció" (szakosan biztos nem így mondják, csak nem tudom, mi a helyes neve), szóval az adatfelvevős-kérdőívkitöltős helyiség így néz ki:


A képen 5 db széket látok, és nem emlékszem, hogy a valóságban ennél sokkal több lett volna. Most éppen szinte csak mi voltunk (kora reggel, nyitásra szoktunk menni), de jártunk már úgy, hogy cégek vagy más baráti társaságok is érkeztek, és akkor azért szép kis sor alakult ki. A régi helyen viszont legalább le lehetett ülnie sok embernek is, horribile dictu a kabátot, táskát is fel lehetett akasztani a fogasra, le lehetett tenni tárolóba. (Tároló itt is van, de csak a level 2-n tudod unlockolni: amikor ujjbegyszúrás és a vérnyomásmérés után felmégy az emeletre. Viszont legalább zárható, ami pozitívum a régihez képest.) Mivel itt történik az ujjbegyszúrás és az orvosi vizsgálat is (a jobb oldali ajtó az előbbi, a képről balra lelógó ajtó az utóbbi helyiségbe nyílik), a véradó elég sok időt ácsingózik itt. Nem hiszem, hogy ne lehetne beállítani még néhány széket vagy padot, a falra felfúrni pár fogast...
A másik furcsaság, hogy a régi helyen a vérvétel eredményét az asszisztens egy kis ablakon át tudta adni a doktornő szobájába. Itt nem alakították ki ezt az ablakocskát, hanem az asszisztens átzarándokol a lelettel a másik szobába. Amit totál fölöslegesnek érzek, de legalább elkerülhető lett volna, ha tervezéskor megkérdezik a szakmai részletekről azokat az embereket, akik itt fognak nap mint nap dolgozni...
Hab a tortán, hogy a doktornő rendelőjének egyáltalán nincs ablaka. Én hülyét kapnék, ha egy cellában kellene dolgoznom egész nap, és megint csak a tervezés átgondolatlanságára fogom ezt is.

Maga a vérvételi helyiség az emeleten van. Itt két dolog szúrt nekem szemet.
Az egyik (erre nem emlékszem teljesen biztosan), hogy a szellőzés nem megoldott. Az ablakokon nincs, vagy nem mindegyiken van szúnyogháló - az biztos, hogy a dolgozók valamiért nagyon tanakodtak az ablakok miatt, de akkor már inkább a labda nyomogatására koncentráltam. Mondjuk ez még egy vállrándítással elintézhető, annyi baj, biztos nyáron megy majd a légkondi. Viszont ami meglepett, az az emeleti váróterem:


Feljössz a lépcsőn, vagy ha bármilyen okból szükséges, a lifttel. Ott van előtted egy hatalmas tér, abszolút kihasználatlanul. Itt is talán csak egy-két székre lehet leülni. Első ránézésre ez nem tűnik nagy problémának, elvégre a doktornő után a véradó egyből megy be vénát szúratni, szóval itt csak áthalad. De mi van, ha kijön a kedves véradó és rosszul lesz? Velem egyszer volt ilyen, és akkor rögtön fel is fektettek a padokra. Itt hová teszed az összeesni készülő embert?
Arról nem is beszélve, hogy én például szívesen üldögélek egy kicsit azután, hogy levették a véremet, és mivel a földszinten az adminisztrációra váró véradók vannak, ezt a termet pont ideálisnak tartanám erre a célra.

Szóval bármilyen szép, ennek ellenére fájón átgondolatlannak tartom ezt az épületet, ami különösen fájó, hiszen láthatólag sok munka és pénz van benne. Mivel a barátaim is hasonló véleményen voltak, megkérdeztük az ottani dolgozókat, hogy tetszik nekik a hely. Nem írom le, mit válaszoltak. Inkább azt mutatom meg, hogyan reagált az Angry Video Game Nerd, amikor szembesült a fent leírt anomáliákkal:


Abban azért bízom, hogy mire legközelebb elmegyünk, akkorra már kinő néhány gyermekbetegséget a szervezet. Ha mégsem, akkor viszont megpróbálok valami módot keresni arra, hogy jelezzem az aggályaimat, bár fogalmam sincs, egy laikus véleményét mennyire veszik komolyan egy magyar állami egészségügyi intézetben. Pár hónap múlva kiderül.

2 megjegyzés:

  1. Hangulatos tényfeltáró, tökéletesen megírt poszt. Én nem tudom, mi van a mostani generációs belső építészekkel és építészekkel, de amit Nálunk az új C épületnél leműveltek, az is hasonló botrányosra sikeredett. Főleg a mosdók, ahol résnyire beláttál a budira, a csapból a víz lefröcskölte az ingedet, továbbra is csak Tetris-alakzatokban tudunk kiférni, és nincs fogas a mosdóban....

    Az AVGN véleményével értek egyet :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából leginkább az zavar, hogy ezek mennyire könnyen elkerülhető dolgok lennének. Mindenesetre azóta gondolkodtam a dolgon, ha következő véradásig nem változik a helyzet a padokkal, valami formában megpróbálom jelezni az illetékeseknek. Ha máshogy nem megy, felajánlok valamennyi pénzt a cél érdekében---

      Törlés