Leteszem a garast: Ninth Age csatajelentések és benyomások (1.)

Végre alkalmam nyílt a barátaimmal egy nagyobb szabású játszós alkalomra, amikor kipróbáltuk a The Ninth Age szabályrendszer aktuális verzióját. Erről írom most meg a benyomásaimat.

Gáborral egy tanulómeccs jellegű, 3000 pontos összecsapásban egyeztünk meg. Tudtam, hogy Tomb Kingeket fog hozni, de végül inkább egy általánosabb listát próbáltam írni, amely nem is túl bonyolult, de kipróbálok vele néhány újdonságot. Mivel már a WHFB szabályrendszerben is kísérleteztem a közelharcos koncepcióval törpéim számára (és minden ilyen kísérletemnél irgalmatlanul elverték rajtam a port), kíváncsi voltam, hogy most, ebben a szigorúbban szabályozott rendszerben mire megyek egy hasonlóan közelharcra orientált sereggel.

Ez lett belőle:

1 Rune Smith, generális.
- Pajzs,
- Rune of Resilience (-1 módosítót kap sebzésre az osztagot ütő ellenfél),
- Rune of Resolve (6" mágikus mozgatás). 224 pont.

1 Anvil of Power
- Rune of Storm (D6 S6 villámcsapás),
- Rune of Cleansing (leszed egy varázslatot),
- Rune of Reckoning (találatra újra lehet dobni). 250 pont.

20 Clan Warrior pajzzsal, lándzsával, bajnokkal és zászlóssal. 380 pont.

20 Clan Warrior pajzzsal, lándzsával, bajnokkal és zászlóssal. 380 pont.

30 Greybeard pajzzsal, nagy fegyverrel, bajnokkal és zászlóssal.
- Veteran Standard Bearer: Rune of Speed (+1" mozgást ad). 950 pont.

10 Miner hajítófegyverrel. 220 pont.

1 ágyú. 270 pont.

1 Organ Gun, rúnával (+1 to wound módosító, illetve mágikusat lő). 325 pont.

A tervem az ellenfél lerohanása volt, a lándzsások megvédik a Greybeard tömböt, amíg az elbánik az ellenfél veszélyes osztagával, a szörnyek és nagyobb modellek lecsipegetése pedig a hadigépek feladata lett volna.

Ha minden igaz, von Moltke tábornok mondta, hogy egyetlen haditerv sem éli túl a találkozást az ellenséggel. Ez most is bebizonyosodott, Gábor ugyanis felrakott egy olyan sereget, amelyre nem igazán számítottam. Nagyjából a következők voltak: hierophant íjászbunkerben, 6 kígyó (ezek egyikén egy hős lovagolt), egy 3 és egy 4 szekérből álló blokk, 6 ushabti és egy skorpió. Emiatt úgy döntöttem, inkább megvárom, hogy felém jöjjön és megpróbálok kedvező pozícióban lecsapni rá, hátha több egységemet összehangolva egyenként fel tudom őrölni.

Az alábbi kép mutatja a felállást (már Gábor első körében; én kezdtem és lelőttem egy szekeret középen).

A helyzet a csontik első lépése után: mindegyik jött előre, mintha kalcium pezsgőtablettát osztogatnának...

Ezt követően a mágus visszapótolta a lelőtt szekeret, egyúttal - ahogy látható -, ő maga is közelebb jött kíséretével együtt. Ez adott egy ötletet: mivel a törpék már 9 hüvelyket menetelhetnek, csábítónak találtam az ushabtik és a szekerek között nyílt rést. Mi lenne, tettem fel magamnak a kérdést, ha a bal oldali törpicsekekkel megpróbálnám lerohanni a mágust? Próba szerencse, válaszoltam. Miután ilyen jól megbeszéltem magammal, támadásba is lendültem. Szerencsére a mágia jól sikerült és a 9 hüvelyk menetelés után még 6-ot tudtam mozgatni rajtuk. Közben feljöttek a bányászok is a varázsló hátában, és üldözőbe vették a csapatot.

Közben a tüzérség elég gyengén muzsikált, kénytelen voltam elkönyvelni, hogy ez a csata a varázslón fog eldőlni. Gábor itt egy kicsit vacillált, végül úgy döntött, előremenekül a győzelembe és rohamot fújt.

Alább látható, mi hova csapódott be a frontvonalban, viszont ami talán még fontosabb: a varázsló és az íjászbunker megszaporázta lépteit és éppen csak, de kikerült az előrenyomuló csapatom látóteréből. Mi több, előásta magát a skorpió is, amely biztos ami biztos, be is állt az arcomba blokkolni a mozgásomat.

Ez történt lent...

...ez pedig fent.

A hadigépeknek semmi esélyük sem volt, azonban a szürkeszakállúak, miután kiállták a becsapódó szekerek sokkját, eltakarították azokat az útból. Pechjükre a kígyók tovább rohamoztak, és némi méricskélés meg könyvlapozgatás után arra jutottunk, hogy beoldalaznak a szekerek megüresedett helyére.

A jobb szárnyon azonban a lándzsás csapat, akiket a kerítés jelentette akadály is segített, leküzdötték a rájuk törő szekereket. Ezután ráfordultak a középre, hátha sikerül a szorongatott nagyapókat felmenteni a meghalni nem igazán óhajtó kígyók, valamint a balról közeledő ushabtik nyomása alól...

Közben az előretolt csapat nekiállt a skorpiót püfölni, amely azonban állta a sarat.

Végül az ushabtik szíve (vagy mijük van ezeknek a jószágoknak) megesett a skorpión, és oldalba kapták a törpéket, akik úgy döntöttek: a munkaköri leírásuk alapján ezt már nem kell elviselniük, és futásnak eredtek. Ez olyan jól sikerült, hogy egyben megakadályozták a lihegve beérkező bányászokat abban, hogy bármi segítséget nyújthassanak...

Ekkor már leginkább arra hajtottam, hogy legalább valami élje túl a csatát részemről. Az üllő villámaival lecsapott a skorpióra, de ez már csak szépségtapasz volt. Elkerülhetetlen végzetét a lándzsások sem késleltették, akik oldalba szurkálták a kígyókat, amelyek azonban a varázsló támogatásával mindent túléltek (értsd: ha egy meghalt, összeesés előtt még egy kispárnát tett a feje alá, tudván, hogy úgyis nemsokára feltámasztja a főnök, és hát ki szeret meghúzódott nyakkal törpéket harapdálni?) és felmorzsolták az ellenállást.

A menekülő bányászokat elkapták az ushabtik, végül némi szerencsével legalább egy egységem megmaradt mutatóba.

A végére kicsit morcos voltam (mit tagadjam, megviselt a rengeteg thunderstomp), de ez gyorsan elmúlt. Igazából úgy érzem, egy ilyen szörnysereg ellen ez volt a maximum, amit a felállásból ki tudtam hozni. A játék pedig meglepően flottul ment, nincs olyan nagy különbség a WHFB legutóbbi változatához képest, amely miatt ne lehetne rövid utánaolvasást követően felvenni a fonalat. Örültem, hogy a törpéim újabb lehetőségeket kaptak: nem csupán újabb egységek érkeztek, hanem a régiek új opciókat kaptak, illetve az egész szabálykönyv a szórakoztató, mozgalmas, sokféle egységből összerakott seregeknek látszik kedvezni.

E csata után pár órával játszottam még egyet, 4500 pontból, a Káosz harcosai ellen. Arról is lesz egy rövidebb bejegyzés!