Az új vérellátóközpontról

Ezzel a bejegyzéssel egy kicsit el fogok térni a blog kialakult irányától, és most néhány gondolatot osztok meg. Talán panaszkodósnak fog hangzani a bejegyzés, de nem ez a szándékom.

Nagyjából 2007 óta járok vért adni több-kevesebb rendszerességgel, január végén sikerült betölteni az első véradói könyvecskémet. Abból a 15-ből csak egyszer voltam még a régi pesti munkahelyen, a többi mind a szegedi véradóállomáshoz kötődött. A szegedi véradó nagyjából olyan volt, mint a legtöbb egészségügyi intézmény ebben az országban: még a dicsőséges szocializmusban megcsinálták és azóta nemigen nyúltak hozzá. Szakmailag persze elégedett voltam velük, a munkatársaik valószínűleg álmukból felkeltve, szembeszélben és fejjel lefelé lógva is képesek úgy könyökvénát szúrni, hogy a véradó szinte nem is érzi, hogy kilóg belőle egy tű. Normál körülmények között meg tudják csinálni, ezt tanúsíthatom.

És itt jön a fordulat: épült is egy nagyon pofás új vérellátó központ, ami már a külsejével is azt sugallja, hogy kérem szépen, ebbe aztán beleadtunk apait-anyait (meg uniós támogatást, gondolom). Modern, tágas, fényes, et cetera.

A képeket a Délmagyar galériájából nyúltam le

Újabb svéd ötletek, első kézből

Amikor belevágtam, tartottam attól, hogy a nagy északi háború nem igazán magától értetődő téma egy magyar makettezőnek, kevés lesz a rendelkezésre álló tudásanyag. Azután ahogy elmélyedtem az internet bugyraiban, egyre több olyan honlapra találtam, ahol információkat kaphatok a korszakról és a hadjáratokban részt vevő hadseregekről. A legutóbbi ilyen keresgélős körben hagyományőrzőket próbáltam keresni, ezen a honlapon elvileg elég friss felsorolást kaphatunk korszakok szerint a hagyományőrző csoportokról. Nyilván nem teljes, de kiindulásnak érdekes lehet annak, aki valamilyen korszak kapcsán érdeklődik.

Ez a fotó rögtön a svéd hadsereg makettezők körében talán legnépszerűbb alakulata, a Nerike-Wermlands (valamilyen oknál fogva ők így írják) ezred hagyományőrzőinek nyitóképe. A honlapon viszonylag kevés az információ, inkább a képanyag ragadott meg, ugyanis olyan egyenruhákat láttam, amelyeket még sehol.

Őfelsége Mária Terézia jobbról előz

Projektekben világbajnok vagyok.

Még az ünnepek előtt valamikor az ebay előtt bambultam, és próbaképpen megnéztem, milyen figurakínálatok vannak. Láttam egy árust, aki javarészt régi Revell figurákat árult korszak szerint egységcsomagokban, elég alacsonyról indított licitekkel; viszont mivel akkor más terelte el a figyelmemet, nem szálltam be a licitálásba. El is vitték azt a hétéves háborús csomagot, amin megakadt a szemem.

Aztán január elején kaptam egy üzenetet, miszerint ez a csomag, amit figyeltem, visszakerült eladásra (gondolom, a licit nyertese nem jelentkezett vagy valamin nem tudtak megegyezni az eladóval). Mivel ebben a sors kezét fedeztem fel, írtam az eladónak, mit szólna, ha a licitálással való szüttyögés helyett megegyeznénk egy árban, és azon elvinném. Kicsit aggódtam, vajon nullkilométeres ebay-felhasználóként mekkora bizalma lesz irántam, de szerencsére elég jó fej volt, gyorsan megállapodtunk, én pedig boldog tulajdonosa lettem négy doboznak: porosz gyalogosok és huszárok, osztrák dragonyosok és tüzérség. Meg egy "ebayeur sérieux" minősítésnek, amit az eladótól kaptam, gondolom, a korábbi fiaskója után értékelte, hogy a megegyezés után pár perccel már csengett is a bankszámláján a pénz.

A seregkezdeményt persze ki akartam egészíteni, úgyhogy folytattam a bevásárlást: Máltáról jött egy doboz porosz és osztrák gyalogos (keretről levágva, kicsit már hiányosan sajnos), másfél doboz dragonyos és egy újabb tüzérség, Angliából pedig sikerült kialkudni egy bontatlan osztrák gyalogsági dobozt. Úgyhogy most van egy elég szép osztrák seregem és egy félkész porosz.

Svédek és oroszok 3 - amire két hét elég volt

Sikerült tartanom magamat a múltkori bejegyzésben leírt tervemhez, és magamhoz képest jól haladtam a nagy északi háborús seregeimmel. Annak ellenére is, hogy a szabadság első napjaiban nem volt kedvem figurákkal foglalkozni, inkább egy ad hoc jellegű projektbe ugrottam bele (amiről szintén tervezek írni).

Egy csomó festékkel és egy marék fehérre alapozott figurával tértem haza. Kilencven százalékos szintre el is készült 25 orosz gyalogos, akikből felállhat majd a Preobrazsenszkij gárdaezred egy zászlóalja, valahogy így:

Nyilván még hátra lesz a figurák bemosása, az utolsó hibák kijavítása, és utána jöhet a talpalás, lakkozás. De a talpalással még várok egy kicsit.

Svédek és oroszok 2 - karácsonyi tervek

Már csak egy kicsit kell kibírnom, és jön két hét karácsonyi szabadság, amiben szeretnék festeni is. Ebben a bejegyzésben motivációs céllal összeszedem, milyen célokat tűztem ki magam elé fejben, és majd januárban megírom, mit sikerült teljesíteni.

Terveim szerint, ahogy a bejegyzés címe is sugallja, a nagy északi háborús projektemmel fogok foglalkozni. Korábban elkedvetlenített, hogy az orosz gyalogságomat csúnyán elrontottam a fekete alapozással és a gyatra minőségű sötétzöld festékkel, amivel a kabátjukat csináltam meg. Most a maradék figurákat fehérre alapoztam, és az első tíz figurán már megvagyok a munka nagyjával, csak a melléfestések javítása és a részletek maradtak hátra. Sokkal jobban tetszenek így: élénkebbek, élettelibbek a színek.

Fesztivál, edzőtábor, ilyenek

Amióta dolgozom, egészen átértékelődött számomra az idő. Diákként könnyen hozzá lehet szokni a hosszú nyári szünetekhez, a tavaszi, őszi egy-egy hetekhez, meg természetesen ahhoz, hogy ha épp nem akar az ember bemenni egy előadásra, hát annyi baj legyen, olyan sokat úgyse veszít. Még amikor diákmunkát végeztem, abban is volt bizonyos fokú rugalmasság és lazaság. Aztán szembesülnöm kellett azzal, hogy van 22 napom egy évben szabira, amiből jó néhány elmegy kötelező jelleggel kiveendő időpontokra, úgyhogy valójában csak olyan 15 körüli nappal gazdálkodom.

De még mennyire

Azért szerencsére ebbe is belefért néhány fontos dolog.

Long time no blog

Az elmúlt időszakban valahogy nem éreztem azt, hogy lenne mondanivalóm, ami pedig eszembe jutott, annál a blog profilja miatt aggódtam. Talán fölöslegesen, mindenesetre mivel a közönség nagy része a hadijátékos vonalról érkezik, változatlanul ezt a vonalat szeretném elsődlegesnek tartani. Ebben pedig nem volt igazán újdonság: dolgozgattam a svéd-orosz projekten, de csak nagyon kímélő üzemmódban. Warhammert viszonylag többet festettem, de a befejezett figurákkal ott is adós vagyok.

Úgy jártam, mint az Origó pár hónappal ezelőtt. Hírínség állt be, bizony...